Nektek milyen a házasságotok? Jó vagy rossz és ha rossz, miért? Hogyan próbáltok rajta javítani?

Az enyem hektikus:-))

Altalaban jo, de van h ugy erzem h elegem van es el akarok valni, viszont alapvetoen nagyon szeretjuk egymast es tobb a jo mint a rossz:-)))

Szoval vegulis balansz van:-)))

Nekünk nagyon jó a házasságunk. Mindent megbeszélünk egymással, nincsenek titkok, se hazugságok. Gyakorlatilag ő az az ember, aki a világon a legjobban ismer. Még a szüleim sem ismernek ennyire. Soha nem veszekedéssel oldjuk meg, ha valami gond felmerülne, hanem megbeszéljük.

Ha olyasmi lenne a házasságunkban amit rossznak tartanék, ami nálam nem fér bele( megcsalás, fizikai-lelki erőszak, olyan függőség amiből nem akar kigyógyulni a férjem, vagy olyan probléma, amit nem hajlandó megbeszélni velem, akkor nem lennék vele, mert értelme nincs szenvedni és panaszkodni egy rossz házasságban, hogy milyen szar, ha ki is lehet lépni belőle.

Rossz. Elhanyagol, föleg szexuàlisan, a beszélgetések arrol szolnak, hogy én beszélek, ö pedig beszur egy hümmögést.

a macskàt többre tartja mint engem; a macska màr sokadjàra ment fel a konyhaasztalra, a sorozatos tiltàs ellenére, elkaptam a farkàt, erre engem lököt félre (!), hogy miért bàntom a macskàt...(Soha nem bàntott, egy hangos veszekedésünk nem volt).

sok gondunk volt, pia, elhanyagolàs, elérte hogy szite teljesen kiszeressek belöle, ez egy ujabb nagyobb lökés volt....Ugyhogy szerintem szeretöt fogok keresni, akinek fontos vagyok, aki szeret, aki megért, aki nem becsüli le a munkàmat, akit érdekel, amit mondok, aki kivàn, aki nem löki el a kezem ha megsimogatom "odalenn".....

Nemrég írtam:

"Amilyennek lennie kell, így 50 fölött. Imádós, veszekedős. Ölelkezős, ordibálós. Két öntudatos, az érdekérvényesítés szinte valamennyi eszközével megáldott ember véd- és dacszövetsége."