Miért rossz 20 évesen házasodni?

Nem rossz, de ritka, hogy valaki 20 évesen megtalálja a társát. Már csak azért is, mert akkor talán még saját magát sem ismeri igazán az ember.

Szerintem kiélni nem kell, tehát nem kell orrba-szájba bulizni, szexelni fűvel-fával.

Viszont jó, ha megtapasztaljuk, hogy milyen a teljesen önálló élet, szülők nélkül, házastárs nélkül. Így az a veszély is csökken, hogy valaki társfüggő lesz. Vagy azért van mással, mert egyedül képtelen megélni.

Család, gyerek mellett sem áll meg az élet, úgy is lehet utazni, időnként szórakozni járni, barátokkal lenni. Nyilván kötöttebb az élet. De nem áll meg és a családosok sem élnek bezárva, minden jótól elzárva :D

- egyedül élni, elköltözni, fenntartani magadat

- tapasztalatot szerezni (nem szexuális téren elsősorban, hanem az élet egyéb területein) önmagadtól, felfedezni, hogy téged mi érdekel, mi motivál

- a hobbiiddal, érdeklődési köreiddel foglalkozni

- utazni

- barátságokat, ismeretségeket kötni, ezeket ápolni (valljuk be, ha házasságban él az ember, ez abszolúte nem prioritás) és ezáltal a saját látókörünket szélesíteni, emberismeretünket javítani

egyszóval: felnőtt, önálló életet élni.

Nyilván ezeknek a nagyrészét párkapcsolatban is lehet kultiválni, a különbség az, hogy az együtt élő emberek életének átlagosan 80-90%-át kiteszi a másik fél, így jóval kevesebb idő/lehetőség marad önmagad felfedezésére. Aki pedig magát nem ismeri... attól nem is várható el, hogy jól válasszon.

Nem lehet így leegyszerűsíteni hogy rossz vagy jó mivel mindenki élettörténete más. Valaki a sok rossz tapasztalat miatt érzi annak, ami lehet saját is vagy amit maga körül lát rossz házasságok, válások...Van aki életében megházasodik 3szor 4 szer is.

Persze hogy jónak és szépnek tartja a házasságot egy olyan ember akinek szülei együtt éltek/élnek nincs sok válás a környezetében.De akinek korán váltak a szülei és az ismeretségi körében is nagy a válási arány az jobban meggondolja. Igazából tényleg attól függ ez mibe nősz fe,l milyenek a kapcsolataid, mit láttál a világból. De tény az is sokan megházasodnak mielőtt még külön életet kezdenének és ez lehet elhamarkodott, mert mikor jön a közös élet a nehézségekkel kiderül mégsem olyan jó társ a másik vagy egyszerűen nem illenek össze.Ha még nem él együtt 2 ember vagy több generáció él együtt az nem ugyanaz mert ott többen segítik egymást nincs meg az az önállóság sok esetben mint azoknál akik elköltöztek a szülőktől. A kiélés meg olyan dolog hogyha valaki fiatalon nem szórakozott eleget ilyen olyan okokból ez később visszaüthet mert rájön valami hiányzik az életéből több tapasztalatra vágyik(akár szexuális téren)...Ez nem igaz mindenkire de előfordul. Ha már valakivel házasságot tervez az ember ismernie kell amennyire csak lehet de a jövőbe így se láthatunk szóval így kell meghozni ezt a döntést és ha belegondolsz ezek alapján nem is olyan ostobaság ha nem sieti el az ember.

Egyetértek a 20-as válaszolóval.

Saját tapasztalatom is van. 18 éves voltam amikor megismerkedtünk az akkori barátommal. (Ő 21 volt.) Pont érettségi előtt álltam. Mindketten lazák, bulizósak voltunk. Aztán én egyetemre mentem, és változott az életszemléletem. Sok új embert ismertem meg, más lett az érdeklődési köröm. Mivel az egyetem alatt én is buliztam, 21-22 évesen már elég volt. Viszont az akkori párom még mindig ugyanúgy élt, a legfontosabb az volt neki, hogy hova menjünk hétvégén bulizni, vagy hogy mikor tudja magát a föld alá inni. Nekem céljaim voltak, határozott elképzelésem a jövőmet illetően, ő még mindig 21 évesként viselkedett és leragadt ott, hogy "anyuékkal élünk", és bulizunk. Végül szakítottunk mert teljesen más elképzeléseink voltak, és már más személyiségek is. 3,5 évet voltunk együtt. Pedig anno 19-20 évesen mi is beszélgettünk arról, hogy majd házasság, eljegyzés, azt gondoltam ő életem szerelme. De milyen jól tettük, hogy nem mentünk bele komolyan ilyesmibe. Azóta én 24 vagyok, 1 éve a vőlegényemmel élek, és jövőre házasodunk. Hozzátenném, hogy teljesen más típusú ember mint az exem volt. Az exem aztóta is bulizik minden hétvégén, otthon él, úgy él mintha nem lenne holnap. Pedig már 27 éves.

Ha valakinek 20 évesen van elég ön és emberismerete, elég érett agyilag, nem vágyik arra, hogy ágyból ágyba ugráljon fűvel fával, és még a hozzá megfelelő személyt is megtalálja, akkor nincs benne semmi rossz.

Élni, utazgatni, bulizni, szórakozni, új embereket megismerni (nem szexuálisan), házaspárként is lehet.

Nem azon áll, vagy bukik a dolog, hogy ki hány évesen teszi ezt meg.