Feleségek, anyukák, titeket zavar ha közeli családtag besegít a háztartásba? Sértve érzitek magatokat?

Nem értem.

Ha előre meg van beszélve velem (tehát én is akarom), akkor miért lennék megsértve?

A testvérem ritka rendetlen, 30-hoz közel még soha nem takarította ki maga után a szobáját sem, szóval ő inkább ne segítsen :D Szerencsére persze már nem élünk együtt.

Anya szépen takarít, de az a fajta, aki tuti, hogy mindent úgy elrak, hogy sosem találod meg többé, plusz minden cetlit stb. kérdezés nélkül kidob...Vele sem élek együtt, de ha nálunk vendégeskedik, akkor csak mosogatni hagyom, ha már nagyon erősködik.

Anyós meg nagyon szeret amúgy is fontoskodni és oktatgatni (jó a kapcsolatunk egyébként, vele még együtt élünk), úgyhogy őt a saját érdekemben nem kérem meg ilyenekre, és jól átgondolom, hogy milyen segítséget fogadhatok el :)

Férjem ő más kategória, együtt csinálunk szinte mindent, jó csapat vagyunk.

igen, zavarna, de nem érzem magam sértve.

sosem segít be senki, mert nincsen rá szükségem.

pl anyu kifejezetten szereti, hogy neki besegítek, mama is szereti.

ha szükségem lesz rá, akkor biztos felül fogok kerekedni azon, hogy zavar

Olyan nincs, hogy "egyedül KELL megoldani", kivéve, ha pl rendszeresen a mindennapos mosogatásról van szó, és a közeli családtag nem a párod vagy a gyereked.

Ha a teserem, anyukám, sógornöm vagy anyósam van itt és ök segítenek, azzal semmi gond. Legközelebb meg én "segßitem vissza" nekik és kész.

Jaaa, értem.

Nézd, ha nem azért kell segítséget kérnem, mert béna vagy lusta vagyok, hanem azért, mert rá vagyok utalva, akkor max. sajnálom, hogy ugráltatom a családot, de nem érzem magam rosszul.

Képzelj el egy veszélyeztetett terhest, akinek muszáj feküdnie. Szerintem nem érezné magát rosszul. sőt, talán örülne is, hogy összetartó, segítőkész családja van.

"Hogy elfogadtok segítséget, pedig egyedül kéne megoldanotok?"

Ha netán egyedülálló vagy, akkor mindig jól jön a segítség. Ha férjed van, akkor miért egyedül kéne megoldanod?

Nekem ez úgy fordult elő, hogy nyáron kijött anyósom 3 hétre hozzánk külföldre-egy rend és tisztaságmániás. Direkt kitakarítottam a lakást. Mondta, hogy majd jön és kicsit segít. Oké. De amit csinált az már nagyon zavaró volt. Újratakarított, 4-kor kelt, és már mire én felkeltem, addigra már felsöpört, feltörölt, kiment az udvarra, ott is felsöpört és letörölgette az ablakpárkányokat és ajtókat. Pont előtte egy héttel takarítottam ablakot, ajtót és ablakkeretet, párkányt, mert tudtam, hogy ez lesz. Hát ő minden nap letörölgette. Az agyamra ment, mert úgy éreztem, hogy rossz színben akar feltűntetni, hogy én ugye nem csinálok semmit-mert mire felkeltem, már mindent megcsinált. Azonkívűl a 3 hétben csak egy hetet voltam szabin, a másik két hetet dolgoztam, így amíg én dolgoztam, takarított, főzött. Direkt úgy főzött, hogy minden nap főzhessen. Mikor meg a tesójával meg mikor beszélt telefonon, hallottam, hogy panaszkodik, hogy sok a munka, minden nap főz mos takarít.

Hát én majd el süllyedtem szégyenemben. Minden munkát kivett a kezemből így. Mire odaértem, megcsinálta. Ebédnél ő gyorsabban végzett a kajával, én még ettem, de ő már mosogatott, hiába mondtam neki, hogy ne. Délután se tudtam csinálni semmit munka után, mert hulla fáradt voltam. Ugyanis terhes voltam (még éppen az is vagyok), 20 hetes voltam, mikor kijött. Elejétől kezdve iszonyat fárasztó volt dolgozni-fizikai meló. Nekem baromi sar érzés volt, hogy kéretlenül minden nap kinyalta a házat. És félreértés ne essék, nem azért, mert úgy sajnált, mert terhes vagyok. Nem nagyon örült a babának. Ezzel is megsértett. Csak azért csinálta, mert nem tudja elengedni magát szabadságra, csakhogy a férjem is megjegyezte, hogy anyukája csinált mindent én meg semmit. (Aztán megbeszéltem férjemmel)

Az a baj, hogy mikor én két hétre hazamegyek látogatóba, akkor ugyanezt visszafele elvárná tőlem.

Én nagyon örülök neki. Pl. ha anyósnál vagyunk én is mindig segítek az asztalt leszedni, megteríteni, bepakolni a mosogatógépbe, stb. Ha nálunk van ő ugyanígy segít, vagy ha nincs még kész az étel, szívesen kevergeti is pl. ha én közben valami mást csinálok. Mikor mindketten betegek voltunk a férjemmel átjött, hozott ételt, főzött teát, hozott gyógyszert, stb....

Ha az én édesanyám vagy testvéreim vannak itt, akkor meg mondanom sem kell, hogy nincs belőle probléma. Mivel külföldön élünk hozzánk egy hétre vagy több hetekre jönnek látogatóba, így ha épp munkában vagyunk, igen, előfordult már, hogy szó nélkül kimostak vagy felporszívóztak. Nem érzem magam ettől rossz háziasszonynak, kedvességből csinálják. Én is ugyanígy vagyok, ha Magyarországon vagyunk, szívesen kitakarítok vagy főzök édesanyámnál, hogy neki több ideje legyen.

Szerintem ez így jó. Segítséget tudni kell elfogadni, és cserébe ugyanúgy viszonozni is!