Házasok, ahol 0-8 év közötti gyerek is van, mennyi időtök van egymásra? Hogy oldjátok meg, hogy a kapcsolatotok a gyerek mellett ne hűljön ki? Marad energiátok egymásra?

Két ovisunk van, és igen, valamennyivel kevesebb időnk jut egymásra, sőt önmagunkra is. Nálunk ez nem ment zökkenőmentesen, az első gyerek után volt egy kemény időszak a párkapcsolatunkban, majdnem szét is mentünk, végül aztán sikerült összerázódnunk, megtaláltuk a kompromisszumos megoldást, és ugyan néha vannak hullámvölgyek, de szerintem ez a legtöbb párkapcsolatban így van, gyerekektől függetlenül is.

A korábbi problémáinkból adódóan mi némileg tudatosabban alakítjuk úgy az időnket, hogy legyen benne privát idő, akár magunknak, akár egymásra. Nálam kicsit nehezebb az ügy ettől a szeptembertől, mert minden szombaton suliban vagyok, ez a családtól-magamtól is jelentős időveszteség... A férjemnek két állása van, de kb kéthavonta 1x elmegy a hobbi-társaival találkozni(1 napos program), minden héten egyik este amikor a gyerekek már alszanak sétál egyet a legjobb barátjával, kb negyedévente 1x sörözik a haverokkal. Neki is kell a kikapcsolódás és én nem is bánom, mert amikor velünk van, akkor viszont szívvel-lélekkel. Ezek nélkül az alkalmak nélkül mérges-frusztrált lenne egy idő után, az meg senkinek sem jó.

A gyerekek 9-kor ágyban vannak, miután elaludtak, mi megfürdünk, összekapom esetleg a lakást ha kell, és kb éjfélig együtt vagyunk. Dumálunk, megnézünk egy filmet, játszunk a gépen együtt, vagy húzósabb időszakban inkább irány az ágy, kis dumcsi(egyéb) és "korán" alvás (értsd: fél 11-11 körül), vagy én tanulok ő meg festegeti a katonáit. Elmenős kettecskés programunk ritkán van, néha 1 mozi, vagy sétálunk egyet, ha a mamáknál vannak valamiért a gyerekek, de nem jellemző. Kb félévente egy este a baráti brancsé, olyankor hajnalig társasozunk, röhögcsélünk...

Tény, hogy az alvásidőm ez elmúlt években kb napi 5 órára redukálódott, egyenlőre bírom. A sulit végig kell csinálnom, utána jobban ráérek majd aludni, vagy magamra... de azt tudom, hogy egyedül sokkal nehezebb lenne, és nagyon fájna, ha elveszteném a páromat, ezért inkább ésszel alakítom úgy, ahogy. És asszem ő is valahogy így van vele, kompromisszumok nélkül nem működne a kapcsolatunk, ezt be kellett látnunk. 15 éve vagyunk együtt, ebből 10 éve házasok és kb 5 éve volt a krízis, talán mostanra merem kijelenteni, hogy túl vagyunk rajta úgy igazán. Egyenlőre döcög tovább a szekerünk, még ha néha nagyon göröngyös is az út... ez van, nekünk semmi nem ment simán soha.

A felmérések szerint a gyerek születése utáni 3 évben van a legtöbb válás Mo-on. Szóval egészen biztosan nehéz kezelni ezeket a dolgokat és még fel sem lehet előre készülni rá. Ugyanis nem mindegy, hogy nyugis gyerekről, van örökmozgóról van-e szó, alszik-e éjjel, vagy nem. Mennyit tud besegíteni a férj a gyerekkel kapcsolatosan, van-e nagyszülő, vagy egyéb segítség.

Szóval ez azért változó, de hogy nem lesz olyan, mint a gyerek előtt, az egészen biztos.

Két és fél év van a két gyerek között. A fiunk örökmozgó és nagyon keveset aludt már kiskorában is, éjszaka is felkelt állandóan. Az elején azt sem tudtam, milyen nap van és folyamatosan fáradt voltam. Természetesen ez kihatott a kapcsolatunkra is, kár tagadni.

Mire kicsit rendbe jöttünk, megszületett a lányunk. Ugyanez a folyamat, csak duplán, ilyenkor a nagyobbal is többet kell törődni, mert féltékeny.

Alig vártam, hogy visszamenjek dolgozni, de sokkal nehezebb lett. Reggel rohanás, bölcsi, ovi, munkahely. Du. ugyanez. Késő van, mire hazaérünk, otthon házimunka, kajakészítés, vacsora, fürdetés és már este van. A párom sokáig dolgozik, későn ér haza.

Hulla fáradtan esünk ágyba és bár ilyenkor már van időnk egymásra, de energiánk alig.

Lehet, mi egy átlagtól eltérő család vagyunk, de sokszor rettenetesen fáradtak, elcsigázottak.

13-as vagyok. Valakinek fáj az igazság...

Kérdező, nálunk az este a miénk, plusz van nagyszülő, ezért a vasárnap egész nap a miénk, ugyan nem tudunk maradéktalanul egész nap egymással foglalkozni, mert vannak elmaradt dolgok, amiket meg kell csinálni (takarítás stb.) de van azért benne olyan idő, ami csak a miénk. :)