Mentheto meg ez a hazassag vagy mar csak ido kerdese?

17 éves korod óta együtt vagy vele és együtt laktok? Akkor sosem laktál egyedül.

Az van, hogy az ember, ahogy idősödik, egyre fontosabb lesz neki az autonómia - az ember olyan állat, akinek saját territóriumra van szüksége. És ez a fiatal felnőtt korban nagyon karakteresen előjön.

Kéne Neked egy leánylakás vagy kisebb utazás, hogy egyedül lehess kicsit! Nem a párkapcsolattal van a baj.

Nem akarlak elkeseríteni, de ez a helyzet mindig minden kapcsolatban eljő.

Szóval emiatt elválni kb. akkora marhaság, mint kamaszkorában kirakni a gyereket, mert olyan furán viselkedik, biztos "tönkre ment".

Ez a kapcsolat nemhogy menthető, de egyenesen tök normális. Csak most már egy kis energiát is kell belefektetni, bezony. Nem megy mindig minden, mint a karikacsapás, néha lökni is kell rajta. Örök szerelem pedig nincs, csak a mesékben.

Leléphetsz ilyen apróságok miatt, de nagyon sanszos, hogy a végén megbánod. Majd akkor fogod értékelni a meghitt szipogást, mikor nem hallhatod...

Egyébként bárkivel él együtt az ember, az néha idegesítő. Ez egy ilyen dolog.

Néha engem is idegesít a férjem csámcsogása 8pedig nem nyitott szájjal eszik), de akkor addig odébb ülök, amíg elmúlik az átmeneti idegbajom.

Örülünk, hogy segíthettünk. :-)

Baj meg mindenkivel van, mert ugyebár van ez a borzalmasan nagy igazságtartalmú közhely, miszerint senki sem tökéletes.

Te sem, a férjed sem... ő szipog, meg csámcsog, téged meg idegesít. Hát Istenem. Ez most így sikerült. Ha majd rájössz erre, és nem zavar majd, hogy nem vagy tökéletes (mert az embert ez zavarja ám a legjobban, nem maga a szipogás), akkor az sem fog, hogy ő és a kapcsolatotok sem az.