Benne maradnál egy ilyen házasságban?

Írták itt az előbb, hogy egy idő után minden kapcsolat ellaposodik. Én ezzel nem értek egyet.

Jó esetben az embernek vannak hobbijai, céljai, tervei, ismerősi köre, stb. És ehhez keres társat.

Ha a "párod" csak arra vágyik, amit most csinál, akkor soha nem fog megváltozni. Keress egy olyan embert, aki nem csak úgy akar élni mint egy növény, és vele alakíts ki egy életet.

Ez így nem párkapcsolat, csak közös vegetálás. Egy kapcsolat gazdagít és nem kiüresít!

laposodni laposodhat

de akkor jön két út, egyik, hogy hagyod, hagyjátok és így éltek

vagy beszéltek, kitaláljátok miért van ez, miket lehet csinálni.

mikor megláttam a kérdést, gondoltam egy negyvenes nő...erre 24! ... szóval17 éves korod óta együtt...első pasi? ő idősebb?

félelemből maradni huszonévesen egy idióta döntés lenne!

te maradni fogsz, mert félsz!

Ha a pár nem süllyed bele a kényelembe, hogy most már nem kell pedálozni, megvan a biztos kapcsolat, akkor nem lesz unalmas:)

Ha nem törődtök egymással, nincsenek közös programok, intim együttlétek, szórakozás, akkor persze hogy unod. Beszéld meg vele, hogy csináljatok közös programokat.

Hétköznap mi sem járunk el a munka és másnapi koránkelés miatt, max pénteken...illetve szombaton, vagy vasárnap.

Változó, hogy barátokkal megyünk, vagy kettesben, de 1-2-3 havonta van valami. Múlt pénteken pl koncerten voltunk a közös barátainkkal. Nagyon nagy élmény volt. Beszéljétek meg!!!!!

Nem maradnék, nem is maradtam. 23 éves voltam, amikor rádöbbentem, hogy UNOM a kapcsolatom. 5 éve voltunk együtt, munka, kaja, alvás. Néha szex. Ha elmentem valamerre, akkor is csak a barátnőimmel mentem.

Sokáig őrlődtem, mert én is gyereket akartam már 25 évesen, és féltem, hogy öreg vagyok. De végül győzött a józan ész: egy olyan kapcsolatba, ami már az elején is halálosan unalmas, nem érdemes energiát fektetni.

Szóval kidobtam. Az volt az érdekes, hogy neki nem tűnt fel, hogy fél éve napi szinten rágom magam, hanem meglepődött rajta. Utána mászkáltam és sírtam a városban még pár órát - és ennyi volt! Nem gyászoltam évekig, hanem meglepő, de felszabadult lettem utána.

Még azon a nyáron lett másik kapcsolatom, és rá egy évre megismertem a jelenlegi párom, akit imádok. Olyan a kapcsolatunk, amilyenről nem is mertem álmodni, és a környezetemben sem láttam rá példát. Nagyon gyorsan haladt a kapcsolatunk, mert rögtön éreztük, hogy nincs mire várnunk. Az első randin szex, 5 nap után összeköltözés, már több mint egy éve élünk együtt. Most vagyok 26 éves. Azt beszéltük, hogy miután tavasszal mindkettőnknek van kilátásban jobb állás, egy-két év múlva jöhet a baba. Ha minden jól megy, 30 éves koromra simán lehet 2-3 gyerekem (bár azon még elég nagy vita megy, hogy 2 vagy három, én reménykedem, hogy másodszorra ikreink lesznek :D)

Ne abból indulj ki, hogy tizenévesen hogy fejlődött a kapcsolatod. Felnőttként már egész más a dinamikája, főleg ha már magad elég jól ismered, és ha nem a szüleiddel élsz. Emiatt igazán nem érdemes tovább ücsörögni a langyos pocsolyában.

Jó tanács: "Mi lenne ha beszélgetnétek erről?" - beszélj valakivel, aki tudomást se vesz a létedről.... gondolom, a kérdező nem itt kezdi a probléma megoldását.

A baj az, hogy rosszul választottál, jó sok esetben látom, hogy addig, amíg révbe nem ér (vagy amiről azt hiszi), sok ember képes , akár éveken át "viselkedni".

Kicsit durván: félrevezetett, ő valójában ilyen.

Ilyen is volt, de főképp ilyen marad.

Bő 20 évig éltem házasságban, ilyen féle problémánk nem volt, de láttam jó sok esetet, meg hát itt a GyK-is tucatjával találsz hasonlókat, hol a férfi, hol a nő...