Mentős/rendőr/tűzoltó feleségek! Nektek sem mondja el a párotok, ami vele történt napközben?

Nálunk én vagyok a rendőr (nő).

Nagyon ritkán szoktam mesélni a munkámról,pont elég azzal bent foglalkozni.Ahogy kilépek a munkahelyem ajtaján,nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal.Ha újságban olvas valamit olyan ügyről,amihez nekem is közöm volt,akkor elmondom,de természetesen nem megyek bele a részletekbe.

Ugyan én nem vagyok mentős/rendőr, stb., hanem szociális munkás, de nálunk is ugyanúgy van titoktartás. De ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem beszélhetek a munkámról, csak azt, hogy nem teregethetem ki a klienseim magánügyeit névvel, képpel, akármivel, amiről beazonosítható. De azt el szoktam itthon mesélni, hogy milyen napom volt, miket csináltam. Nyilván nem úgy, hogy "Képzeld, bejött hozzám a Gipsz Jakab, és hát ne tudd meg, kidobta otthonról a felesége, a Mancika, mert a Jakab csalta őt a Kovács Irénkével." De olyan már simán megesett, hogy beszélgettünk valamiről általánosságban, és példaként felhoztam, hogy ilyen már történt az egyik kliensemmel, és akkor ezt és ezt lehetett csinálni.

Szóval szerintem nem sok köze van a titoktartáshoz annak, hogy a férjed nem mesél a munkájáról, inkább az lehet, hogy nem akar téged belevonni a szakmai életébe, vagy nem akar elborzasztani durvább történetekkel, vagy csak egyszerűen nem szeret ilyesmiről nem szakmabeliekkel beszélgetni.

Az én férjem rendőr és általánosságban szokott beszélni a napjáról.

Ami folyamatban van, azokat inkább csak utólag meséli el.

Nagyon sok gyerekbántalmazásos és pedofil ügye van, azokról én már nem bírom hallgatni a történeteket, némelyiken sírtam annyira durvák. Azóta inkább nem meséli. Csak azt mondja el, mire vigyázzak, hogyan neveljük a gyerekünket ennek fényében, hogyan lehet kiszúrni egy pedofil hajlamú ember meg hasonlók. De ezek őt is meg tudják ám viselni, pláne, hogy van olyan eset mikor már nem tudják megmenteni a gyereket.