Van rá esély, hogy megváltozik valakinek a humorérzéke?

Előre bocsátom, hogy NEM akarom rákényszeríteni a változást, és akkor sem fogom kevésbé szeretni, ha nem változik meg. Csak érdekel.

Szóval, a férjemnek (bizonyos értelemben) elhanyagolt gyerekkora volt két agyonstrapált szülő mellett, a lelki nevelés eléggé háttérbe szorult, és egy kamaszkori döntés folytán, önerejéből, veleszületett intelligenciájával és akaraterejével lett azzá a csodálatos emberré, aki.

Nekem ellenben nagyszerű gyerekkorom volt, minden figyelmet megkaptam, rengeteget beszélgettek velem a szüleim, mesét olvastak, terelgettek, hihetetlen türelemmel mindent, de a világon mindent megbeszéltek velem, főleg a sziporkázó humorú anyukám. Ennél fogva a szókincsem, a humorérzékem szépen kifejlődött, elég gyors észjárású lettem, könnyen tanulok.

A férjem intelligensebb nálam, bár nekem egyetemi diplomám van, de egy csomó mindenben elmaradok tőle.

Viszont vannak dolgok, amik feltűnően hiányoznak belőle. Pl. van humorérzéke, de kicsit olyan jellegű, mint egy 12-14 éves gyereknek. Éretlen, mintha kimaradt volna neki az ilyesfajta szocializáció. Egész más dolgokon nevet, mint én. Mikor elkezdtünk járni, gyakran nem is értette a vicceimet, és idővel kicsit én is leszoktam arról, hogy megpróbáljam bevonni az általam humorosnak tartott dolgokba.

Tévedés ne essék, nem nézem le őt, nem tartom magam felsőbbrendűnek, csak egyszerűen nekem nagyobb volt a kezdőlökés.

Lehet, hogy csak azért tűnik így, mert közben "összecsiszolódtunk", természetesen én is alkalmazkodom hozzá, de mintha megindult volna egy lassú változás, fejlődés e tekintetben. Mintha kezdene "beérni".

Lehetséges, hogy egy 34 éves embernek még változzon a humorérzéke?