Baj, ha az életünk alakulásával kapcsolatos kérdéseket 30 évesen a férjemmel beszélem meg? Valamint lakásfelújítás, korszerűsítés, műszaki cikkek, munkahely-váltás témákat is?

Eloszor azt mondtam volna h nincs igazad, nyilvan a szuloket is erdekli h mit csinaltok, hogy vagytok, de a kommentjeid utan inlabb ok a furak :-). En mindent elmondok nekik is, de nyilvan elobb a parommal megegyezunk valamiben, amit aztan elmeselhetek a csaladnak:-).

Az h a tesoidat h tartjak el, azon ne idegesitsd magad, parom csaladjanal is ez van, mi vagyunk a rosszak, pedig kulon elunk es sose kertunk semmit, mig a 26 eves occse aki dolgozik sztem orokre otthon fog elni es penz kunyeral a honap vegen cigire.. le kell nyelni!

A szüleid nem fogadták el azt, hogy felnőttél. Van, ahol érettségi után egyszerűen "átkapcsolnak", van,ahol keményen meg kell küzdeni az önállóságért, ezen az egészen súlyosbít, hogy a két igencsak felnőtt tesód úgy "játszik", ahogy elvárják tőlük. Az a bajuk, hogy már nem viselkedsz gyerekként.

Vigyázz, mert ha kicsit is "engedsz" nekik és velük kezded el megbeszélni a dolgokat, az csak jobban elódázza azt a pillanatot, amikor elfogadják azt, hogy különálló családod van. Fájni fog nekik, de előbb-utóbb talán belátják.

Ne hagyd, hogy rátok telepedjenek és ne hagyd, hogy beleszóljanak a közös életetekbe. :/ Jobbat sajnos nem tudok tanácsolni.

Kérdező, a kommentjeidet elolvasva én is azon a véleményen vagyok, hogy ha ők ilyenek, akkor nem kell velük foglalkozni.

Mondjuk engem nem kritizálnak a szüleim, de nekem is rosszul esik, hogy a még mindig (és szerintem örökre) otthon lakó nővéremet mindenben támogatják, addig én úgy érzem, hogy kissé másodlagos szempont vagyok. Én elmesélem a mindenféle tervemet a szüleimnek, de ők semmiben sem tudnak/szeretnének támogatni. Ráadásul több, mint egy éve párom sincs, messze is lakok tőlük (több, mint 200 km), senki sincs akire támaszkodhatnék, ha valami történne (például elveszteném a munkámat). Úgy érzem, hogy teljesen magamra vagyok utalva és még csak otthonról sem támogatnak, a nővérem pedig kiskirálylány módjára otthon lakik (nem kell se rezsit, se egy kenyeret megvennie, pedig dolgozik). A szüleim teljes mértékben eltartják.

Bár úgy tűnhet, hogy nagyon haragszom a szüleimre, ez nem igaz. Nagyon szeretem őket, de jól esne, ha több támogatást kapnék tőlük.

Amennyiben tényleg csak negatív vélemény tudja elhagyni a szájukat, úgy abban az esetben még az is jobb,ha inkább tényleg kihagyod őket ilyen értelemben az életedből.