Nagy gáz, ha már nem tudok férfiként tekinteni a férjemre?

15 éve vagyunk együtt. Eleinte minden jó volt,de kezdek rájönni,talán én ragaszkodtam jobban hozzá.Idővel meglett az esküvő,lett 1 gyermekünk is,de mint kifejtette,csak azért,mert én akartam,neki meg nem volt bátorsága elválni,ő nem is akarta.Azóta meg egy kalap sz.r az életünk.Biztos,hogy én is nagyon sok mindent rosszul csináltam.De azt nem látja,ő is megváltozott,nem kicsit.Van rajtam súlyfelesleg,ezzel folyamatosan piszkál,lekövérez,meg kufferoz.Én szerinte semmit nem tudok megldan,egy verébnek jobb a problémamegoldó képessége,mint nekem.A gyerekünket állandóan bántja szóban.Ha hazajön,megőrül a gyerek,annyira szeretne vele játszani.De a foglalkozást csak úgy tudja elérni,ha felbőszíti a férjem.Meg is mondta,azért csiálja,mert apa legalább foglalkozik vele.Mert egyébként az esetek 99%-ában hazajön,eszik és lefekszik.Sosem olvas neki mesét,nem beszélget,nem játszik.Most adódott egy lehetőségem,járhatok egyetemre,mindent a munkahelyem fizet.Ő közölte:ha tanulósat akarok játszani,akkor a gyereket oldjam meg,hol lesz,míg én odavagyok,ő nem hajlandó 3 órát áldozni a napjából rá,mert nagyon fárasztja.És ezek mellett múltkor közölte,ha anyagilag megtehetné,akkor már rég elvált volna tőlem,mert neki ez(én és a gyerek)nem hiányzik.De azt elvárja,hogy esténként legyek kívánatos és állandóan tettrekész.A kisfiamat sajnálom,hogy szinte apa nélkül nő fel,nem ezt szerettem volna neki.Azt hittem,majd mellettem megváltozik,de nem.Ja és ha megkérdezem,mit csinált a munkahelyén,akkor valami badarsággal elüti a kérdést,mert engem az mit érdekel,őt sem érdekli,én mit csinálok egész nap a munkahelyemen,hiszen az csak egy szar kis állás.Kértem,néha rendeljünk ebédet,ne kelljen hetente 4x főznöm.Nekem ez a dolgom,ne nyávogjak.Legyen mindig patyolat rend,friss ebéd és vacsora.De ő arra sem képes,hogy a morzsát eltakarítsa az asztalról maga után,összeszedje a zokniját.Hiszen ő azért nősült,hogy legyen tiszta ruhája,legyen főtt kajája és el legyen látva mindennel.Lassan elegem lesz,de egyedül nem tudok megállni a lábamon.