Magánszféra házasságban, együttélésben?

Simán. 5 hónapos a lányunk. Mivel tápszeres, így nem kizárólag én tudom ellátni. A férjem szabin van, tegnap elment ügyeket intézni. A gyerek egész nap üvöltött a foga miatt, mire hazaért, már fájt a fejem, csengett a fülem és hullafáradt voltam.

Akkor odaadtam, hogy én másnap délig felmondtam, övé. Aztán elvonultam a hálóba.

Egyetlen egyszer jött be kérdezni valamit (nem talált valamit), egyébként békén hagyott, elszórakoztatta a babát.

Mondjuk nálunk bevett szokás, hogy néha egyikünk egyedül akar lenni, akkor a másik nem zargatja.

Hat ha hazajon az ember a munkabol, akkor mondjuk alap udvariassag, hogy egy par szot valtson a masikkal, meg a gyerekkel... AHol ez nem megy, vagy nyug, ott komoly bajok vannak. Utana el lehet vonulni, de a minimu tiszteletet adjuk mar meg....

Igen, van sajat tere nalunk mindenkinek, sajat hobbi is, sot, "szabadnapjaink" is vannak. ha valaki maganyra vagyik, bemegy a szobajaba es becsukja az ajtot - olyankor csak valoban fontos, halaszthatatlan dologgal zavarjuk a masikat.

Mi olyan jól elvagyunk így.

Egy légtérben vagyunk mindig, de simán van "én-idő". Ő gépezik, játszik, csinál amit akar a szobában, én olvasok, laptop, vagy én is amit akarok, mégis együtt vagyunk, de nem egymás nyakán.

Ilyesmi mindenkinek bele kell férjen, nem lehet egész nap ölelkezni, csókolózni, összebújni, meg ide-oda menni. Néha kell a lazítás, akár egymás mellett.

Igen, nálunk mindenkinek van erre annyi ideje, amennyit szeretne. Hagyunk teret egymásnak.

Ragaszkodóak vagyunk ugyan, de annak semmi értelme, hogy az egyik nyűgös és pihenni szeretne a másik meg mondjuk biciklizni menne és akkor nyúzzák egymást, hogy mi legyen a program. Ha ez a helyzet, csináljuk külön-külön azt, ami jól esik.

22 hónapos gyerek mellett nem megy. Csak fektetés után. Tehát mindketten hazajövünk a munkából, gyerek a bölcsiből, és akkor nincs kikapcsolás, mert vacsorát kell készíteni, gyerekkel játszótér vagy séta, játék, foglalkozás, házimunka stb. Miután lefektettük, utána éppen kinek mihez van kedve...én sokszor olvasok, ő tv-t néz.

De sajnos sokszor van olyan, hogy a két igény ne egyezik...mondjuk ő éppen velem lenne, de én be vagyok sokallva valamitől, és inkább egyedül lennék, vagy fordítva. Ő nehezen érti meg ilyenkor...sokszor van összetűzés abból, hogy nem hagy belemélyedni a dolgaimba, mindig hozzámszól, megpróbál odabújni. Szóval nem mindig működik.

Szeretünk együtt lenni a férjemmel, de nem mindig tudunk a másikkal foglalkozni. Ha sok dolgunk van, akkor az is elég nekünk, hogy egy légtérben vagyunk és mindenki csinálja a maga dolgát.

Ugyanilyen alapon saját magunkra is van időnk.

Még nem fordult elő ilyen, de ha megkérne, hogy hadd legyen magában, vagy csak ne szóljak hozzá most egy kicsit, akkor nem venném zokon. Tudnám, hogy most nyugalomra van szüksége és egy-egy mondattal/kérdéssel sem fordulok oda hozzá.

Persze nincs gyerek még, akkor biztos máshogy működne a rendszer, de megoldanánk akkor is ugyanígy.

Ami pedig a ragaszkodást illeti.. Nem lennék együtt olyan emberrel, aki annyira ragaszkodó, hogy nem érti meg, ha a másiknak nyugalomra van szüksége. Főleg ha én alapból nem vagyok az a ragaszkodós típus, és sokszor lenne szükségem magányra.

Próbáld megbeszélni a pároddal, talán megérti.