A feleségemmel megbeszéltük hogy elvállalok egy külföldi munkát, ahova úgy néz kis fel is vennének. Amióta tény a dolog és nem csak gondolat, azóta úgy érzem kicsit magamra hagyott. Valamit rosszul csinálhatok?

Egy dolog az, amit az ember a józan eszével elhatároz és más az, amit a szív enged...

Én is voltam hasonló helyzetben. Megbeszéltem a férjemmel, hogy ok és hogy mehet, de amikor indult egyszerűen pánikrohamot kaptam - szó szerint. Végül ő is elindult vagy 4x de sohasem tudott elszakadni tőlünk, mindig visszatért.

Biztosan nem lenne könnyű az elszakadás. Én orvosi kezelésre is szorultam a pánikrohamok miatt - és hidd el, akartam tartani magam, nem játszottam meg. Ezt ti kell megbeszéljétek, és ha nem megy máshogy, akkor igenis kockáztassatok mindketten - inkább a munkahelyet mint a kapcsolatotokat vagy az egészségeteket. A lakást pedig ki lehet adni albérletbe is, nem kell rögtön felszámolni.

Hülyeség, hogy válás lesz a vége meg megcsalás. Mi két évig éltünk úgy, hogy havonta 1-2 alkalommal találkoztunk. Mindennap pár perc Skype, napközben viber sms-ek, fényképeket küldtünk magunkról, időnként erotikusat :D, sokszor leírtuk, hogy "szeretlek", stb.

Egy erős, szilárd kapcsolat nem fog ettől tönkremenni, pláne, hogy 2hetente fogtok találkozni.

Nem mondom, hogy szuper külön lenni, mert volt, hogy sírva aludtam el, de mindig számoltuk a napokat, amikor legközelebb találkoztunk, és mindig nagyon boldogok voltunk. Állítom neked, hogy a mi kapcsolatunk ettől lett erősebb.