Szerintetek ez legyen velem a gimi után? 17/L

Ha úgy érzed, hogy nem akarsz menni, nincs kedved, akkor ne menj, mert úgy valóban csak kínlódás lesz, csak a rosszat fogod látni.

Az utolsó válaszoló hozzászólásában is van igazság: bővíteni kellene a látókörödet, de erre jó a többiek által javasolt OKJ-s képzés.

Van ismerősöm, akik bértartással foglalkoznak, lovakat tartanak. A nő elvégzett 2-3 ezzel kapcsolatos képzést, ami nagyon jól mutat a honlapon, és a falon, amikor új ügyfelek érkeznek, és persze a vállalkozás esetében több pénzt hoz, hiszen papírja van róla. Ez van, Magyarország már csak ilyen papír alapú. Amúgy is ezt szerette volna csinálni, de még jól is jött neki.

Esetleg ilyenbe is gondolkozhatsz, hogy milyen OKJ-s képzések vannak a te elképzelt jövődet illetően, bármilyen mezőgazdasággal kapcsolatos dolog, amire lehet vállalkozást építeni. :)

10-es: és mi van, ha rájön, hogy amíg "világot látott" (amire nem is érez igazán késztetést), a szerelme családot alapított valaki mással? Azt írja, igazán szeretik egymást, és egy "igazi szerelem" (persze, ha az, de ezt innen nem ítélhetjük meg, úgyhogy induljunk ki abból az alapfeltevésből, hogy az) nem jön szembe minden sarkon...

Saját tapasztalat:( - bár anno nem (csak) rajtam múllott

"10-es: és mi van, ha rájön, hogy amíg "világot látott", a szerelme családot alapított valaki mással?"

Hát nagyjából mindenkivel ez van. Az én 17 éves kori szerelmemnek is van már családja, (sőt a 20, és 23 -nak is van) és a feleségem 17 éves kori barátjának is van, és gondolom a te 17 éves szerelmednek is van. Kb ez a világ rendje. Viszont azok a kapcsolatok amik 16 évesen köttetnek a faluban, a mai világban nem hosszú életűek. Lehet arra apellálni hogy majd a miénk lesz az ezerből az egy túlélő, de megéri-e vajon?

13-as: bocs, látom, házas vagy:)

Akkor remélem, neked ő az:)

Na ja, 15 éve folyamatosan "túl vagyok rajta"...

De egyébként igazad van, túlléptem rajta, de ez nem változtat azon, hogy 15 éve nem találtam még csak megközelítően ahhoz a kapcsolathoz foghatót sem (és talán már nem is fogok, bár igyekszem nyitott lenni:))

Az a jó az egészben, hogy nem tehetek magamnak szemrehányást, mert én mindent megpróbáltam...

Tanultam, "világot láttam", de ha 18 évesen választhattam volna úgy, hogy együtt legyünk, azt választottam volna, és ma is azt választanám. Nem éreztem késztetést arra, hogy más "tapasztalatot" szerezzek - legalábbis párkapcsolati téren nem. Az ember megérzi, ha igazán kötődik valakihez, és ha ez kölcsönös...