Garantált-e annak a rossz házassága, akinek példaképe a Kékszakállú herceg? Miért?

Érdekes kérdés, ez a kedvenc operám :)

Új szemszög: szerintem a világon semmit nem tett Kékszakáll Juditért. Legalábbis az opera alapján annyi derül ki, hogy Judit elhagyta a családját, de még a vőlegényét is érte, de róla semmi. Talált egy jó csajt és hazavitte. Hát szerintem ezt bármelyik férfi megtenné :D

Egyébként én nem látom Kékszakállút sem pozitívnak. Tipikusan olyan ember, aki nem jött még rá, hogy ha nyílt, őszinte, azzal többre megy. A szerelmes Judit elnéző lenne, de állandóan azzal szembesül, hogy valamit nem akarnak elmondani neki, és amikor mégis megtudja, kiderül hogy valamilyen sötét titok. Naná, hogy egyre kevésbé bízik a férjében. Na de akkor kiben is van a hiba?

Ilyen jó elemzéseket még nem olvastam erről az operáról!

15. hsz-hoz:

Privát szféra régen is volt és szerintem így is van ez rendjén.

Egy férfi férfias gondolkodású, egy nő nőies gondolkodású. Ebből egyértelmű, hogy vannak olyan dolgok, melyeket azonos nemű ismerőseikkel jobban meg tudnak beszélni, mint egymással.

Vagy pl. bizonyos tevékenységek párjukat idegesítik, ők pedig azonos nemű ismerősükkel boldogan gyakorolják.

Ezek a dolgok olyan élményeket teremtenek, melyeket nem nagyon tudnak egymással megosztani, mert a másik azt sem értené, miért jó azt csinálni. Ez tehát házasságban is az ő privát szférájuk marad.

Szerintem az a normális, ha mindkét félnek van némi privát szférája. Hogy mennyi, az mindegy, a lényeg, hogy kb. egyetértés legyen köztük, hogy mennyit akarnak.