A nők barátnői sokszor tényleg rossz irányban befolyásolják az adott nőt? Mármint úgy értem, tényleg sokszor rossz hatással vannak az adott nőre?

Az ilyen nem barátnő.

Nekem volt egy barátnőm, aki rossz kapcsolatban volt, mi a (most már férjemmel ) akkor jöttünk össze. Annyira irigy volt arra, hogy nekünk működik a dolog, hogy vagy azt mondta, biztos csak kamuzok, vagy megpróbált úgy befolyásolni, hogy elmondta, hogy ez meg ez neki nem tetszik az én választottamban. Olyan dolgokat hozott fel, ami egyáltalán nem is volt jellemző.

Mondanom sem kell, nem vagyunk már barátnők.

A mostani barátnőim sosem szólnának bele a kapcsolatomba, ahogy én sem az övekbe, és soha nem szoktunk megjegyzéseket tenni a másik férjére, párjára.

Tanácsot meg max olyan dologban kérek, hogy milyen étterembe menjünk, ennél fontosabb dolgokban az édesanyám véleményét kérem ki, de a legfontosabb, hogy én mit érzek, mit gondolok, és a férjem mit érez, mit gondol.

Esete válogatja. Szerintem inkább az van, hogy az a barátnő a saját magából indul ki , a maga értékrendjét és igényei szerint gondolkodik, és úgy ad tanácsot, hogy saját magát képzeli abba a szituban, mint akinek tanácsot ad, és nem pedig megérti minden részletére kiterjedően a tanácsot igénylő életét, igényeit, értékrendjét, vágyait, stb-t...

És innentől kezdve bármennyire is jó tanácsot akar adni a barátnő, lehet, hogy ez nem sikerül, még tanácstalanabbá teszi a másikat vagy éppen úgy befolyásolja, ami annak a masiknak nem előnyös.

Egyszerűen azért, mert mindannyian mások vagyunk, és nagyon nehéz valaki más bőrébe képzelni magunkat. És amúgy is a tanácsot kérő is arra kíváncsi, hogy mi mit tennénk abban a szituban, nem arra kér általában, hogy képzeljük magunkat a helyébe. pedig az lenne jó, de még sem az jön elsőre...

Ha engem kérdeznek, én szoktam is kihangsúlyozni, hogy ezt csak én tenném, nem kell annyira komolyan venni...

(Pl. Adtam már én is rossz tanácsot, leírom:

A legjobb barátnőm aki még nem volt házas, összejött egy pasival, és terhes lett. De eléggé link és gyerekes pasi volt, a barátnőm egyrészt nem őt álmodta élete párjának, másrészt nem nézte ki belőle, hogy jó apuka lesz és a többi. És leginkább úgy tűnt, hogy élősködik rajta a pasi, akinek épp munkája se volt. Még a haverját is többször felvitte a barátnőm lakásába, hogy sörözzenek, meg ilyesmi. Tisztára kétségbe volt esve a barátnőm. Szakítani akart a sráccal, de közben kiderült, hogy terhes. És nagy sokáig el se mondta neki, hanem az abortuszon gondolkodott. Tőlem is kért tanácsot...

Én meg?

Fogtam a fejem, és mondtam, hogy neki kell dönteni, de elmondtam, hogy én bizony nem vállalnék ilyen bizonytalanságba gyereket. Mivel nekem se volt apám, határozottan vallom, hogy ha a fene fenét eszik sem szabad addig teherbe esni, amíg nincs meg az az ember, akit szeretünk, akivel jó együtt élni. És az abortuszt éppúgy szörnyűnek tartom, de ez esetben talán én azt választottam volna a helyében, mivel ez a lány egyedül nem nagyon tudta volna felnevelni a gyereket.

Végül mégis megtartotta, elmondta a srácnak, aki nagyon örült neki. Viszont az továbbra sem nagyon komolyodott, de igyekezett "szót fogadni" a barátnőmnek, aki viszont igen komoly és okos, stb. Megszületett a gyerek, összeköltöztek, a srácnak továbbra se volt munkája. Aztán pár év múlva a barátnőm súlyos beteg lett és meghalt. :( Ott maradt a kicsi az apjával.

Ez így szomorú, hogy a gyereknek nincs anyja. Viszont mégis jól döntött akkor, hogy megszülte, mert most helyette van ez a kisgyerek, így benne él tovább, vagy hogy is mondjam. Ha nem szülte volna meg, most nem lenne egyikőjük sem.

Az apának azóta benőtt a feje lágya, és neveli a gyereket, és a barátnőm munkáját végzi most ő.

Tehát én adtam akkor a rossz tanácsot, és a barátnőm döntött jól, hogy máshogy döntött. Én sem akartam rosszat és rossz hatással lenni rá, csak a saját élettapasztalataimból indultam ki, ami nem egyezett az övével.) Más életébe ha tanácsot is kér, mindig csak óvatosan szabad beleavatkozni! A legjobb barátot sem ismerjük eléggé jól...!

Vannak, akiket igen, egyik exemet az apja befolyásolta nagyon pl.

A szülők is hajlamosak rossz tanácsot adni, a barátok és barátnők is, mert féltenek. Van is egy sztori egy pilótáról, akit a nagyi nevelt, és a pilóta nem mondta el a nagyinak, hogy pilóta akar lenni, mert a nagyi félt és féltette a repüléstől. Később elmondta neki, hogy pilóta lett, mire a nagyi: jól van kisfiam, csak lassan és alacsonyan repülj! ...

De egyébként sok olyan tanács is van, ami adott helyzetben rossznak tűnik, mégis később kiderül, hogy jó tanács volt, vagy jó lett volna.

De az ilyen Cosmo jellegű tanácsoktól Isten mentsen meg minden nőt...!

27N

Szeretik biztatni egymást hülyeségekre, lépésről lépésre egyre vadabb dolgokat mondanak, hogy ők mennyire vagányak otthon. Némelyikük ezt meg is kajolja. Lehet aki biztatja, az otthon kussban van tartva, és így éli ki a frusztrációját, de ezek sok kárt tudnak okozni. Ha megtörténik a baj, persze mossák kezeiket, hogy ők nem úgy mondták, de segíteni soha nem segítenek.

Egyszer mentem haza, mikor beléptem a lakásba, éppen telefonált a feleségem. Nem vette észre, hogy megjöttem, én így véletlen hallottam az épületes beszélgetését: - "Na nehogy már jól érezze itthon magát!" Ez rólam szólt. Addig biztatgatták egymást, amíg így kezdtek el gondolkodni, ez lett náluk a menő. Elmentem szó nélkül, 10 napra. Mikor hazamentem, grillcsirke várt, (kedvencem) a hűtőben sör, (megállapodás volt köztünk, hogy ő nem cipeli a söröm) nem tudta, hogyan tüsténtkedjen körülöttem.

Bárki adhat bárkinek rossz tanácsot, mert minden ember más, ami az egyiknek jó, az a másiknak nem biztos, ami az egyik szituban beválik, a másiknál lehet, hogy nem.

Megosztod velünk a kérdésed valódi okát?