Ti hogy hozzátok össze a szakmai életet a családi élettel? Jól megy?

Amíg nem volt gyerekünk, a feleségem is sokszor jött velem a külföldi utakra, amíg én dolgoztam, ő addig vagy várost nézett, vagy a szállodában volt. Az én útjaim nem szoktak 1 hétnél tovább tartani, az átlagos időtartam 2-3 nap. A kisbabánk közel 1 éves volt, amikor először hármasban mentünk egy ilyen útra, de sem a feleségem, sem én nem élveztük túlzottan. Én azért aggódtam szinte folyamatosan, hogy remélem, rendben vannak, amíg én dolgozom, ő meg már előre aggódott, még itthon, hogy vajon mindent viszünk-e, ami a babának kell, jól fogja-e érezni magát, nem lesz-e beteg, stb.

Mivel a 2-3 napos utak nem hosszú időtartamúak, így inkább itthon marad a gyerekkel (most már gyerekekkel, mert 2-en vannak). Majd ha nagyobbak lesznek, jöhet az egész család, vagy ha nem jönnek, akkor is könnyebben hagyjuk itt őket addig a nagyszülőknél egy pár napos felügyeletre.

Mikor mi össze jöttünk a férjem sokat utazott. Míg nem volt gyerek, néha elkísértem, de mikor nekem is egy nagyon jó munkám lett, már nehezen ment ez.

Aztán meglettek a gyerekek, a férjem is áterte magát, hogy inkább csak max országon belül mozogjon.

Most 4 éves a nagyobbik lányom, és most kapott egy munkát ahova havi 2x utazik. Már nem tudunk vele menni, mert ovi, bölcsi stb... Senki nincsen aki a gyerekere vigyázna egy babysitter felénk nagyon sokba kerül(12€/ora), így még egy moziba menésnél is a babysitter többe kerül mint a mozijegy.

Nekem van egynagy álmom, hogy egy üzletet nyissak, de a két kicsi mellet egyenlöre erröl le kell mondjak. Hiába lenne meg minden feltétel hozzá, a gyerekeket nem tudom hova tenni, és 8-17 óráig sem szeretném az oviba hagyni öket, egy üzlet meg 18 óráig van nyitva, szóval az sem menne.