Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más férjének is ennyire nem számít a pénz?
Annyira belefáradtam már, hogy mindig megkapom, minek spórolok? Nem spórolom agyon magam, csak amit ésszerűnek látom.
Például szezonális gyümölcsöt veszek, husokból is nézem mi van akcióban. Ruháknál is akciósakat igyekszem keresni. Ha kapok valamilyen kupont, akkor aszerint igyekszem vásárolni. De mindig csak azt veszem amire szükségünk van. Nem hagyon égve a villanyt, nem hagyon nyitva az ablakot télen, nem indítom be a mosást fél adag ruhával. Ja és ami felesleges holmink van otthon, azokat el szoktam adogatni.
Ezek szerintem teljesen normális háztartási elvek. Ok "megengedhetnénk" magunknak lazítást is, de egyszerűen nem látom az értelmét a felesleges pazarlásnak. A férjem viszont állandóan "veri a mellét", hogy neki ha ahhoz van kedve, akkor megveszi és nem nézi az árát! Ő úgy vásárol ahogy ő akar! Ha szüksége van valamire akkor megveszi és nem vár (míg én mondjuk előre bevásárolok akciós holmikból, amire később lesz majd szükségünk).
Most pl próbálom eladni a menyasszonyi ruhám, már régóta hirdetgetem de nem nagyon jelentkeznek érte. Párom szerint inkább dobjam ki, úgyis csak foglalja a helyet, nem éri meg a vesződséget. Nem fogok egy 120ezres ruhát kidobni, csak mert lassan kel el! Majd elviszik valamennyiért, de azért ki nem dobom.
Csak már úgy belefáradtam, hogy mindig én vagyok a sz*rrágó spórolós házisárkány az ő nagyzolós hozzáállása mellett.
Életet élvezni is kell nem csak élni.
Mennyiért adód a ruhát és milyen régi?
Neked van igazad.
Egy idős néni mondta nekem, hogy nem annak van sok pénze, aki sokat keres. Hanem annak, aki nem pocsékolja el.
Kb harmadáron próbálom eladni, talán most lesz egy vevő rá, bár én már nem reménykedem.
Szó sincs róla, hogy nem "élvezném" az életet. Megveszek olyan ételeket, amik kifejezetten drágának mondhatóak, ha étterembe megyünk nem nézzük az árat, a babánknak mindenből a legjobban veszem, szóval amire kell, arra költünk.
Csak a különbség, hogy a párom ha kell nadrág, akkor megveszi 15-20-25ezerért, én pedig akkor szükség van nadrágra, megvárom míg lesz valahol akcióban.
Pont forditva, a legtobben orulnek ha az asszony racionalisan all a dolgokhoz.
Attol hogy van, meg nem kell elherdalni. Ha valamit megkivantok es megtehetitek, egeszsegetekre, de elpocsekolni nincs ertelme.
A férjed nem előrelátó típus. Magyarországon sok az ilyen ember, ez a most éppen van, akkor miért ne.
Így képesek emberek is egy komplett lakás vételárát hónapok alatt eldorbézolni utána pedig egy szuterénba nyomorognak albérlőként.
Te viszont túlzásba viszed szerintem. Én azt mondom, mint sok más esetben is, valahol kettőtök között lenne az ideális. Néha engedjük meg magunknak, de azért általában figyeljünk oda.
Nem pont ilyen, de hasonló helyzetben vagyok otthon.
A férjem szeret túl nagy lábon élni, majd amikor jönnek a nehéz napok hónap végén, akkor értetlenkedik, hogy hát hogy - hogy nincs pénz.
Mi még a tartalékig sem jutottunk el, annyit se tudunk félretenni átlagon felüli jövedelemből, hogy 31-én vegyünk egy kiló kenyeret.
Ugye érthető hogy meguntam én is, ahogy most te is a nemtörődömséget.
Mi is közös kasszán vagyunk, így rábíztam a költekezést. Mivel így már nem lesz kire fognia a dolgot, kénytelen meghúzni a féket. Szóval nálam ez bevált.
Ő vásárol, ő találja ki a kaját, haza is hozza, a csekkeket megmondja milyen sorrendbe adjam föl.
Ez nekem királyság, mert eddig sakkoznom kellett, mert nem maradt semmire.
Ahogy jött a pénz úgy ment. Most viszont. Mindent meggondol kétszer is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!