Volt olyan, hogy rádöbbentél, hogy a saját "anyád" vetted el?

Végiggondolom még ezt, mert már sokszor hallottam erről a gondolatmenetről. Az apám és a barátom nemigen hasonlítanak egymásra, elég különböző karakter.

Ami hasonlóság, hogy szeretik a természetet és nagylelkűen bánnak a pénzzel, akit szeretnek, arra nem sajnálnak költeni. De a barátom jobban beosztja a pénzt, mint az apám. Meg mindketten bújósak, igénylik a testi kontaktust.

Anyámból is keresek hasonlóságot, tőle legfeljebb a gondoskodó tyúkanyós, eléd-teszek-amit-szemed-szád-kíván hozzáállás van meg a barátomban.

Összességében nagyon szoros összefüggést nem látok a szüleim meg a barátom közt.

Bocs hogy nőként válaszolok...

A férjem édesanyja meg én ..valóban sok közös vonás van bennünk, mind jellemvonásokban, mind ízlés terén:) viszont a külsőnk teljesen más, mondhatni ellentétei vagyunk egymásnak. De a férjem már a kapcsolatunk időszakában észrevette ezeket a dolgokat. Mivel nem a külsőnk hasonlít, ezért nem lát ebben semmi furcsát:)

Nálam pedig egyáltalán nem jött be ez a dolog. Mindenben apám ellentétéhez mentem feleségül. Mivel apámat képtelenség elviselni:) És külsőleg sem lenne az esetem. Ő szőke, kék szemű, én viszont a barnákat kedvelem, normális személyiséggel:) Na az én apám nem ilyen:)

Vicces mert amikor a párommal összejöttem akkor tök ellentetje voltam az anyjának. És így 10 év után néha azt veszem észre magamon hogy olyan lettem mint az anyja (ez nem gond mert anyósom imadnivaló dolgos asszony volt). Ez számomra nem gond csak sosem néztem ki magamból hogy képes leszek annyi mindent véghezvinni mint ő. Nem tudom a párom miért engem választott de nyomokban se utalt akkoriban semmi arra hogy az anyjára hasonlíthatnék :)

A párom totál ellentetje apámnak, én tuti nem ez alapján választottam.

Igen, a fiúknál megfigyelhető, h felnőtt korban olyan nőt keresnek, aki mos, főz, takarít rájuk, mint az édesanyjuk. A lányoknál pedig a 15 évvel idősebb, iszákos, lusta dögök a befutók.

Azt viszont nem gondolom, h ez így rendben van. Szerintem azok az embereknek a legharmonikusabb a kapcsolata, akik egymásra hasonlítanak.

A barátnőm csak nyomokban hasonlít édesanyámra. Anyám egy kicsit kesernyés, racionális, cinikus nő (ettől még szeretem), barátnőm inkább érzékeny, idealista, együttérző. Ezt az elején meg is kellett tanulnom kezelni, mert nőktől nem ehhez vagyok szokva :)

Anyám nem tudja megfelelően kimutatni és átadni a szeretetét, támogatását, barátnőmnek az megy a legjobban.

Az ízlésük is különbözik.

Kinézetre egy kicsit hasonlítanak, mindketten alacsonyak, kerek arcúak, de a testalkatuk, hajuk, ar

A másik oldalt nézve (nem kérted, de azért leírom):

Kinézetre teljesen ellentéte vagyok barátnőm apukájának. Ő alacsonyabb, tagbaszakadt, én magas vagyok, vékonyabb. Él-hal a férfias dolgokért (kivéve a focit, ebben hasonlítunk), horgászik, fúr-farag, autót szerel, miegymás. Nekem válás miatt nem volt apafigura az életemben, nekem kicsit feminimebb a viselkedésem (persze nem túlzottam :D).

Barátnőm állítása szerint viszont mindketten makacsak vagyunk, határozott elképzeléseink vannak és nehezen engedünk belőle. Mindketten szeretjük a magunk fejét követni, nehezen "hódolunk be" másoknak.

Na hát nálunk nem az anyját vette el a férjem! Az anyja egy csupa szív imádnivaló, kedves nő, szórakozott és segítőkész.

Én meg egy szarkazmussal, iróniával teli nőszemély vagyok.

Apámhoz se mentem férjhez, az tuti. Édesapám mutat rengeteg olyan tulajdonságot, amitől a falra mászok. Nagyon szeretem őt, de pl. a konfliktuskezelés nála abból áll, hogy üvölt aztán... kérsz csokit? Na ilyen férfira nem vágytam. A saját szabadságát, egóját is túlértékeli :) A férjem inkább az ellentéte, megértő, és nem önző.

"Apámhoz se mentem férjhez, az tuti. Édesapám mutat rengeteg olyan tulajdonságot, amitől a falra mászok. Nagyon szeretem őt, de pl. a konfliktuskezelés nála abból áll, hogy üvölt aztán... kérsz csokit? Na ilyen férfira nem vágytam. A saját szabadságát, egóját is túlértékeli :)"

Jesszus, ha nem tudnám, hogy nincs lánytesóm, azt hinném, te vagy az.

Én olyan párt választottam, amilyen a nagyapám személyisége.

Nem csak a szüleink mintájára választhatunk, hanem egy olyan felnőtt minta alapján is, aki valamikor fontos volt nekünk...

# 4

Sok embernek fájhat, amit írtál, de szerintem igazad van, környezetemben elég gyakran látom ezt sajnos.