Ti szoktatok egymásnak "szabadságot adni" a házasságotokban/párkapcsolatotokban? Arra gondolok hogy a párod nélkül vagy és azt csinálsz amit akarsz? Milyen gyakran és mennyi időt? Akár több napot is?

Utolsó, szerintem aki házisárkány, az nem válaszol ilyen kérdésre, hanem lapít inkább :D Meg őszintén szólva a környezetemben látok 1-2 férfit, aki ugyanúgy bármikor elmehet a haverjaival napokra is, nincs belőle hiszti, mégis előadják, hogy ők, szegények, oda a szabadságuk... gondolom az ilyennek a mással való hentergés hiányzik, mert ezen kívül azt csinálnak, amit akarnak.

Mi együtt is szabadnak érezzük magunkat, így is azt csinálunk, amit akarunk. Nem korlátozzuk, nem feszélyezzük egymást és együtt érezzük magunkat a legjobban, így nem nagyon igényeljük a külön szórakozást, ráadásul a baráti körünk is közös. De ha valamelyikünk igényelné, természetesen mehetne.

Én nem szabadságadásnak nevezném, mert annak olyan kényszeríze van. Nálunk ez természetes. Nyilván van olyan pár is, akik 24/7 együtt lennének, és élveznék, de mi a párommal mindketten olyanok vagyunk, hogy igényeljük a magánszférát... pár nap simán belefér, ha a hiányunk nem okoz nagy felfordulást az életritmusunkban vagy máshol (nyilván, ha a párom nagybeteg, akkor nem hagyom magára).

Nem szoktunk, mert egyikünk sem igényli a másik nélküli létet. Ami hobbink van, azt otthon űzzük, így nem akadályozzuk egymást benne, plusz együtt lehetünk.

Volt olyan kapcsolatom, ahol az akkori párom hallani sem akart magánszféráról, rettegett attól, hogy nélküle menjek bárhova is. Akkor megszoktam ezt, hiszen az első szerelmem volt és 12 évig éltünk úgy, hogy mindig mindent együtt csináltunk. Valahogy egy idő után természetesnek tűnt és nem lázadtam. Aztán mikor elhagytam (más okból), akkor elkezdtem barátokkal találkozgatni, kicsit élni az életemet és rájöttem, hogy milyen jó tud lenni az, ha saját magad döntheted el, hogy mikor kivel szeretnéd múlatni az idődet. Ma már el sem bírnám képzelni, hogy olyan kapcsolatban éljek, a jelenlegi párom pont az ellenkezője az exemnek, tele barátokkal. Van közös baráti társaságunk is és vannak saját barátaink is, akikkel külön találkozunk. Ez így van rendjén.

Alapból vannak külön töltött programjaink: általában egyedül megyünk futni, mivel különböző a tempónk, és hogy ne zavarjuk egymást, plusz nekem van lovam, oda barátnőmmel szoktam menni. Viszont mivel együtt dolgozunk (ő a főnököm), és egyszerre nem tudunk szabira menni, igy külön nyaralunk. Ő ma utazott el, én pedig majd egy hét múlva hétfőn megyek nyaralni. Addig nincs ebből probléma szerintem, amig mindkét fél el tudja ezeket fogadni. És szerintem minden kapcsolatban KELL valamennyi külön töltött idő :) És itt nem arra gondolok, hogy minden héten 3 napot anyucinál kell tölteni (egy barátnőm ezt csinálta, meg is romlott a kapcsolata a férjével).

Nálunk még nem volt ilyenre példa. Mindent együtt csinálunk, mindenhova együtt megyünk. Nálunk ez az eleje óta így van és közös megegyezésen alapszik. Ez alól csak az kivétel, ha szülőkhöz utazunk, olyan is volt már, hogy ő egyedül utazott pár napra, meg olyan is hogy én. Ilyenkor sem egymásnak adtunk szabadságot, hanem egyszerűen csak menni kellett és a másikunk meg nem tudta megoldani a több napi utazást.