Akinek a párja örök pesszimista és mindent felad szinte egyszerre, hogy bírja?

12éve vagyunk együtt.

Rólunk azt kell tudni,hogy mindig én voltam a pörgősebb,ő a nyugodtam,kényelmesebb.Az elején mindig mondtam neki hogy menjünk ide-oda,jött is.majd eltelt 3-4év és már nem volt kedve.neki az volt a szórakozás hogy otthon tv-zett,netezett.

Közben költöztünk egy apró faluba.Ott én is bekényelmesedtem mellé.

Lassan 30 leszek.rájöttem hogy szinte nem is éltem,állandóan dolgoztam.

elkezdtem átformálni a gondolkodásomat,mindenbe bele akarok vágni,kipróbálni.ha őt kérdezem,akkor mindig ráparázik,lebeszél.ha valamiben mégis benne van,de mégse jön össze a dolog,egyszerre lemond róla,ahelyett hogy egy kicsit próbálkozna.

mindig mondja hogy ő milyen szerencsétlen,neki semmi se sikerül.de közben nem is tesz semmit!

nekem annyira elegem van már ebből,teljesen elveszi az életkedvemet.minden ötletemet leszólja.de ha nélküle akarok valamit csinálni,akkor meg jön az érzelmi "zsarolás" hogy: pedig dejó lenne ha többet együtt lenni.

hiába mondom neki hogy én nem bírok a szobában űlni egész nap és filmeket nézni.

pl.buszos nyaralást terveztem.

csak azt tudta hajtani hogy:jaaaaaj mi lesz ha lerobbanunk,jaaaaj hoszzú az út(24órás),különben is nem fog elférni a lába,meg ki ül majd előttünk/mögöttünk,hogyan alszunk stb...

nem az jár az eszében hogy gyönyörű helyen,tengerpart mellett csak 2en és senki más,kirándulás,búvárkodás,esténként vacsorák :)

vagy van egy ötlete,pl menjünk el szegedre(az ország másik felén lakunk)én teljesen rápörgök,intézek szervezek,aztán mikor már ott tartunk hogy indulni kellene,akkor meg visszamondja,vagy teljesen elbizonytalanít azzal hogy vagy 20x megkérdi:biztosan menjünk??

annyiszor mondtam neki hogy ne legyen már ennyire negatív...mondjuk az egész családja ilyen(már)

kezdem úgy érezni hogy csak akkor lehetek már boldog,ha feladom a kapcsolatomat.