Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akinek a párja örök pesszimista és mindent felad szinte egyszerre, hogy bírja?
12éve vagyunk együtt.
Rólunk azt kell tudni,hogy mindig én voltam a pörgősebb,ő a nyugodtam,kényelmesebb.Az elején mindig mondtam neki hogy menjünk ide-oda,jött is.majd eltelt 3-4év és már nem volt kedve.neki az volt a szórakozás hogy otthon tv-zett,netezett.
Közben költöztünk egy apró faluba.Ott én is bekényelmesedtem mellé.
Lassan 30 leszek.rájöttem hogy szinte nem is éltem,állandóan dolgoztam.
elkezdtem átformálni a gondolkodásomat,mindenbe bele akarok vágni,kipróbálni.ha őt kérdezem,akkor mindig ráparázik,lebeszél.ha valamiben mégis benne van,de mégse jön össze a dolog,egyszerre lemond róla,ahelyett hogy egy kicsit próbálkozna.
mindig mondja hogy ő milyen szerencsétlen,neki semmi se sikerül.de közben nem is tesz semmit!
nekem annyira elegem van már ebből,teljesen elveszi az életkedvemet.minden ötletemet leszólja.de ha nélküle akarok valamit csinálni,akkor meg jön az érzelmi "zsarolás" hogy: pedig dejó lenne ha többet együtt lenni.
hiába mondom neki hogy én nem bírok a szobában űlni egész nap és filmeket nézni.
pl.buszos nyaralást terveztem.
csak azt tudta hajtani hogy:jaaaaaj mi lesz ha lerobbanunk,jaaaaj hoszzú az út(24órás),különben is nem fog elférni a lába,meg ki ül majd előttünk/mögöttünk,hogyan alszunk stb...
nem az jár az eszében hogy gyönyörű helyen,tengerpart mellett csak 2en és senki más,kirándulás,búvárkodás,esténként vacsorák :)
vagy van egy ötlete,pl menjünk el szegedre(az ország másik felén lakunk)én teljesen rápörgök,intézek szervezek,aztán mikor már ott tartunk hogy indulni kellene,akkor meg visszamondja,vagy teljesen elbizonytalanít azzal hogy vagy 20x megkérdi:biztosan menjünk??
annyiszor mondtam neki hogy ne legyen már ennyire negatív...mondjuk az egész családja ilyen(már)
kezdem úgy érezni hogy csak akkor lehetek már boldog,ha feladom a kapcsolatomat.
válasza:Van már gyereketek?
Ha nincs, akkor szerintem lépj ki ebből a kapcsolatból. Fiatal vagy még, hogy ennyire temesd magad. Tényleg fontos, hogy az ember éljen is. Szerintem ő ennyi idősen nem fog változni, kérdés, hogy te meddig viseled el ezt a helyzetet.
válasza:Nagy valószinüséggel már nem fog változni sem saját elhatározásából, sem a te kedvedért.
Valószinűsítem: te sem.
Kérdés, hogy meddig bírjátok ezt a mindkettőtöket felőrlő helyzetet.
Meglátásom szerint, ha nem tudtok kompromisszumot kötni, marad a külön-külön.
válasza: válasza: válasza:Mivel már 12 éve együtt vagy egy ilyen emberrel, az a helyzet, hogy vagy remekül passzoltok egymásra a bajaitokkal együtt, vagy pedig téged szép lassan felőrölt a negativizmusa.
Ha csak az utóbbi, akkor most van itt az ideje, hogy dobbants.
válasza: válasza:Hagyd ott vagy tűrd tovább - attól függ mennyire szereted. Ő nem változik, mert ilyen, te pedig eddig elfogadtad ezt a fajta létezést, ergo nem a hibás az eltérő társasági igények miatt.
Én is ilyen vagyok (mint ő), 19 évesen nem járok el, lenézem a bulizó fiatalokat, akik szétisszák hétvégente az agyukat és szabados életet folytatnak. Persze introvertált vagyok, innen ered a dolog gyökere... Szóval ismerem a szitut, barátnőm is ezért dobott (pontosabb ezért is).
nem volt mindig ilyen.
3-4 éve költöztünk le falura,mert a szülei öregek,és segítünk a ház körül.
na a szülei pont az a tipikus mindenkit utáló,mindenbe belekötő öregek lettek.
azóta lett apránként ő is ilyen,mióta itt lakunk.
eddig csak kényelmesen elvolt magában.ezzel nem is volt bajom,mert ha viszont én csináltam valamit,abban támogatott.mellette persze eljárkáltam a haverokkal.
én nem iszom,és nem is megyek minden hétvégén buliba.jobban szeretek túrázni.(oda se jön mert fárasztó)
ajánlottam hogy költözzünk vissza városba,ott minden sokkal jobb volt.
én panelba akarok menni(kertesre nincs pénzünk),de ő mindenképp a kertvárosba menne.
de ha kertes,akkor csak falu,én viszont falun nem akarok maradni.(városi vagyok,nekem az az élet,falun meghalok)
ebben se tudunk már megegyezni.viszont nem akarok engedni.
most is ahhoz képest hogy azért költöztünk ide hogy segítsünk,ő már nem csinál semmit,pl. anyósom nyírta le a füvet...
ha kertesbe mennénk akkor tuti rám is ez várna.
hála isten gyerek nincs,se házasok nem vagyunk...
igazából tudom hogy megváltozni nem fog.
én tudnék,de a saját káromra nem akarok.meg eddig is többnyire én alkalmazkodtam hozzá,ő hozzám nagyon ritkán.mindig is a saját kényelme számított.most úgy vagyok vele hogy most már magamra is gondolni akarok,nem pedig mindig azt nézni hogy neki mi a jó.
az érzéseimmel meg nem vagyok tisztában.az egyik pillanatban mindent jónak érzek, másikban meg szívem szerint már csomagolnék is.szeretem,hisz ő az egyetlen akire még valamennyire még számíthatok,mindenki más megbukott.rajta kívűl nincs senki aki feltétel nélkül szeretne.
mert mostanában a h.lyeségeivel állandóan idegesít és morcos vagyok,mégis elvisel és nem veszekszik,sőt,még fel is próbál vidítani.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!