Miért jobb mindenki más?

Ne haragudj, de en azon csodalkozom, hogy ezek mellet meg azt hiszed benned hiba, te vagy az, aki nagyon erzekeny. Ezt felejtsd el!

A leirtak alapjan ez a fiu nem becsul teged a legkevesbe sem, es ugy tekint rad, mint egy targyra, ami mindig hasznalatra keszen varja,keznel van, ha kell, de ha nem, neman all a szekrenyben.

Az pedig, ha egy fiu a exeit emlegeti (hovatovabb direkt dicseri es nem is egy alkalommal) nekem az utolso csepp lenne. En a helyedben egy masodpercet nem aldoznek ra az eletembol. Fogd a legszuksegesebb cuccaid, irany anyukad, apukad, baratnod, egy panzio, barmi. A tobbit szepen nyugodtan megbeszelitek majd, a dolgot nem lehet es nem is szabad ennyivel lezarni, foleg ha gyerek es hazassag van, de ha maradsz, a legrosszabbat teszed, akkor valoban tonkrevagod az eleted. Lehet, hogy most hirtelen 'megjavul', egy honapig, kettoig, de ez a fiu kimutatta a foga feherjet, amit elnyomhat egy ideig, de elobb utobb nem fogja mar tudni megjatszani magat. Vagy most mesz, vagy ot ev mulva, kerdes, van e erre idod es kedved! En mar ott sem lennek. Es a gyereknek sem tesz jot egy ennyire elkeseredett anyuka es megalazo kapcsolat.

Szia!

Nem olvastam el a többi választ, mert nem akartam, hogy bármilyen mértékben is befolyásoljanak, de szerintem amit írok, egybe fog vágni azzal, amit előttem is bizonyára mondtak.

Ebben a helyzetben a legkevésbé sem érdemes magadat hibáztatnod! Nem azért esnek rosszul ezek a dolgok, mert túlságosan érzékeny lennél, ahogyan Te fogalmaztál. Úgy gondolom, hogy ez teljesen normális reakció egy ilyen szituációban. Úgy érzed, hogy a párod hozzáállása nem megfelelő ehhez a kapcsolathoz (hiszen semmiképp sem mondanám normálisnak, ha az egyik fél aláássa a másik önbizalmát, akár szándékosan, akár akaratán kívül) - persze, hogy kiborulsz, és nem fogsz érzelemmentesen tűrni... érthető, hogy nagyon rosszulesik.

Első lépésként azt kellene megtalálnotok (igen, közösen), hogy mi állhat a probléma hátterében. A szülés óta eltávolodtál Tőle? Teljesen leköti az idődet a pici, és nem tudjátok megtalálni az egyensúlyt? Vagy esetleg valamelyikőtök megváltozott? Természetesen ez csak néhány lehetséges ok, lehet, hogy Nálatok egészen más a helyzet, én nyilván nem tudhatom. A lényeg, hogy beszéljetek róla – de ne menjen át a dolog oktalan gyanúsítgatásba, veszekedésbe.

Másodszor, egyáltalán nem szép dolog, hogy az exeiről beszél! Azzal nincs baj, ha tudod, hogy kb. hány nő volt az életében előtted (habár sokan erre sem térnek ki), de az is teljesen normális, hogy nem vagy kíváncsi arra, hogy kivel milyen gyakran szexelt, vagy épp mennyire „frankó csaj” az illető. (Ha ez segít: valószínűleg Te is az vagy, hiszen Veled van! :)) Mondd el neki újra, hogy ez Téged mennyire zavar, de ne úgy, hogy azt érezze, hogy csak azért mondod, hogy folyamatosan Téged dicsérgessen; higgadtan mondd el, hogy ez rossz hatással van az önbizalmadra is, és rosszul érzed magad az ilyen megjegyzésektől. Ha kell, mondd el neki ezerszer, vagy kössetek egy új kompromisszumot: egy szót se az exekről!

A fogyáshoz pedig annyit fűznék hozzá, hogy a szülés után nyilván megváltozik a női test. A magam 17 évével nem tudok és nem is akarok tanácsot adni ebben a dologban, viszont én már egy éve életmódot váltottam: rendszeresen sportolok, és mostanában az étkezésemre is sokkal jobban odafigyelek. Ez nagyon megdobja az ember önbizalmát, Rajtad is biztos segítene, és a párod is látná, hogy többet teszel annak érdekében, hogy jól érezd magad a bőrödben. Ráadásul, ha elégedetlen vagy magaddal, akkor is hasznos, hiszen mindenképp olvadni fognak le a kilók, de elsősorban ne ez legyen a célod, hanem az egészség, ami a sporttal jár. Persze ez nem jelenti azt, hogy naponta 3 órát kell tornáznod, de ha van egy kis időd, 30-45-60 percet beiktathatsz a napirendedbe. :)

Én szurkolok, hogy minden rendben menjen, és meg tudjátok beszélni ezt a dolgot. :)