Miért írják olyan sokan minden kérdésre, hogy "Hagyd ott! ", "Válj el! "? Ennyire nem számít már egy házasság? Házasok, akik ilyeneket írnak? A saját házasságukat is így eldobják vagy csak másokat buzdítanak erre, mert ők erre vágynak?

Én ritkán szoktam ilyet írni. Bántalmazásnál, megcsalásnál igen, ezeket én sem tűrném és azonnali válóok.

De nem hiszek abban, hogy csak azért mert valaki aláírt egy házassági papírt, azért mindent el kéne tűrnie, és szarból nem lehet várat építeni.

Nem gondolom, hogy az első problémánál el kellene válni. De mind a két félnek törekednie kell arra, hogy megoldják a problémát. Itt a legtöbb kérdésnél ált. az a vége, hogy az egyik fél mindent megtesz, a másik viszont kb semmit. Ezt csak egy ideig lehet húzni így. Itt ráadásul extrém eseteket szoktak lenni (szerencsejáték, agresszió, megcsalás, 0 szex...stb). Mindig sajnálom azokat, akik egy rossz házasságban tengődnek, és hiába akarják megoldani, nem lehet, vagy nem akarja a másik... Azokat meg különösen, akik már rég azt érzik, hogy jobb lenne egyedül, de valami okokból nem válhatnak el (pl anyagi).

Magam részéről azt mondom, hogy nem élnék egy rossz házasságban csak azért, hogy házasságban csak azért, hogy házasságban éljek. Nekem a szüleim nem váltak el, 25 éve élnek együtt... Sírva könyörögtünk pedig mi gyerekek anyukámnak, hogy váljon el. Nem vagyok rá büszke, hogy kitartott. Bármikor tudnánk neki segíteni mi, gyerekei, hogy jobb élete legyen, nyugodt idősebb kora... Nem kér belőle. Mi meg apánkból nem, úgyhogy 18 évesen mind leléptünk otthonról, mert képtelenek voltunk együtt élni vele. Sajnálom, én sose fogom megérteni azt, aki a végletekig küzd, a gyerekeknek se jó, neki se jó, de nem mer lépni.

"Most komolyan? Szerinted ez indok arra, hogy a feleség minősíthetetlen módon féltékeny legyen és viselkedjen más beteg/problémás vagy éppen csak várandós nőkkel szemben, akikkel a férjének szakmai a viszonya? Könyörgöm a férj kitartott mellette betegségben, meddőségben is, ez meg így hálálja meg, és szerinted még jogos is? Hát ez valami gyönyörű..."

Nem, nem indok, hanem OK! Én egy árva szóval sem mondtam, hogy a feleségének igaza van! Azt mondtam, hogy a feleségének PROBLÉMÁJA van! Márpedig ez nem válóok, hanem ok arra, hogy felkeressen egy pszichológust.

Amit leírtál, az kb olyan, mintha teszem azt a feleségemnek meghalnak a szülei, erre ő teljesen összetörik lelkileg, magába fordul, hisztérikus lesz. Erre is az a reakció, hogy el kell válni, mert egy hisztérika? Szerintem inkább orvoshoz kell küldeni!

A példámban a feleség viselkedése tipikus belső bizonytalanságon alapuló reakció, ami egy dologra utal: képtelen feldolgozni, hogy nem szülhet gyereket. Csak a bizonytalan ember féltékeny, és az a nő nem érzi magát nőnek, fél, hogy elhagyják. Ettől persze, gyerekesen reagál, mint mondtam: egy szóval sem mondtam, hogy igaza van!

"És ez indok az alkoholizmusra? A nő egy barom, de a pasinak meg van szája, és ha nem működik, hanem számára a pia a megoldás, igen is el kell válni. Ez rohadtul minősíthetetlen viselkedés. "

Ismét: nem mentség, de igenis ok! Hadd idézzem az írásom végét: "Nem mintha a pasi nem lett volna egy megveszekedett marha, hogy így reagálta ezt le".

Én nem a pasit védtem, mert egy barom! Csakhogy a nő sem volt jobb egy szemmel sem, és kib*ott egyszerű rámondani, hogy "hagyd el, te jobbat érdemelsz", mintsem belegondolni, hogy talán ha MINDKETTEN változtatnak, akkor esetleg egy egészséges családban nő fel a gyerek!

És igenis el kell válni? Szerintem ez baj! Szerintem akkor kell elválni, ha a házasságot már nem lehet helyrehozni, nem akkor, amikor a két idióta még csak kísérletet sem tett a javulásra! Tudod, ha leülnek megbeszélni a problémáikat, simán lehet, hogy helyre tudják hozni a dolgokat. Ha meg nem, akkor még mindig el lehet válni, de legalább az esélyt megadták.

"És ezért ki kell akadni? Milyen házasság az, ahol egy rohadt maszturbálásra nincs joga az egyik félnek? Könyörgöm, senki nem tehet arról,hogy a szülés hogy végződött, és az, hogy vett magának egy játékszert, nem egyenlő azzal, hogy nem is töri a fejét a megoldáson. De ahogy valószínűleg a férj is jóízűen ráránt a zuhany alatt, a nő is kielégítheti az igényeit, nem? Ha pedig máshogy nem megy, egy vibrátorral. Aztán? Jelenleg egymásnak nem tudnak örömet okozni, ezt fel kellene fogni és dolgozni rajta. Az, hogy mellette maguknak megoldják, nem bűncselekmény..."

Igen ám, csak itt a probléma még mindig nem az, hogy vett egy vibrátort. A probléma az, hogy TITOKBAN tette! Képzeld el, hogy totál lelkibeteg vagy, amiért nem működik a szex, és rájössz, hogy a feleséged már a tudtod nélkül úgy döntött, megoldja magának. A pasinak sem az volt a baja, hogy a felesége nélküle elégítette ki magát, hanem, hogy át lett verve. Személy szerint én is baromi megalázónak érezném, ha amikor bele lennék betegedve abba, hogy a szex tönkrement, az asszony meg ehelyett besétálna egy boltba, és venne egy vibrit, ami kétszer akkora, mint a farkam, oszt neki ez jó is.

Egyébként meg a sztorinak nem ez a lényege. A pasinak egyszerűen rohadt rosszul esett a dolog, erre mindenki azt mondta váljanak el. Én nem azt mondom, hogy itt a nő a hibás, hanem, hogy a pasit meg lehet érteni, erre mindenki egy baromnak húzta le, mert azok a bizonyos "apró" kis részletek kimaradtak a sztoriból.

Most őszintén: adott egy ember, akit elvileg szeretsz, legalábbis valaha szerettél. Isten és ember színe előtt azt mondod, "míg a harang el nem választ", erre ha egy helyzetben hibákat követ el, rosszul viselkedik, akkor bele sem gondolnál, hogy ember és esendő, csak egyszerűen eldobnád? Fel sem merül benned, hogy esetleg segíthetnél is, helyette inkább elítéled, és eldobod?

Házas vagy?

"A kérdező elolvassa mindet és úgyis ő dönti el mi legyen, de azért kérdezi mert kíváncsi mások véleményére. (...) mi ebben a baj?"

Ebben alapvetően semmi, csak ehhez stabil ember is kell(ene). A többség pontosan azért teszi fel a kérdését, mert nem tud dönteni és megerősítést vár. A sztoriban csak a saját szemszögét írja le, amire mindenki azt mondja, válni kell, holott simán megmenthetné a kapcsolatot. Simán kaphatna jó tanácsot, ha leírná az egész történetet.

Engem csak az bosszant az emberekben, hogy eddig nem jutnak el: a kérdező a fél sztorit írja, a válaszolókban meg fel sem merül, hogy ez nem az egész, és magabiztos ítéletet hirdetnek, amivel befolyásolják a bizonytalan kérdezőt. Szerintem egyik sem jobb a másiknál.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__hazassag_..

Első hozzászólás :D.

Én komolyan nem tudom, mi ebben annyira kínai :).

Másképp mondom: adott egy nő, akinek mindennapos problémája, hogy a férje nem szeret vele lefeküdni. Minden nap ezen agyal, majd rájön, hogy a pasi inkább kényelmesen minden nap kiveri pornóra háromszor. Naná, hogy kiborulna, de nem azért, mert pornót nézni bűn, hanem azért, mert a szex javítása helyett más megoldást keresett.

Nem az a nyüvedék vibrátor a gond, hanem az, hogy nem azon fáradozott, hogy valami tornával jobb legyen, hanem titokban vett egy, a megnőtt mérethez passzoló műfarkat, és kész.

Ne mondd nekem, hogy nem éreznéd magad átverve, amikor minden áldott nap próbálkozol megoldást találni arra, hogy az asszonynak nem jó a szex, erre ő egyetlen szó nélkül talál egy megoldást, ami csak neki megoldás, neked meg nem is szól.

De tényleg nem értem. A férje nyilván kiverheti. Akkor a nő miért nem vehet egy vibrátort?

Emellett még nyugodtan dolgozhatnak a probléma megoldásán, de én is felhúznám az agyam, ha a férjem beleszólna mit vehetek és mit nem :D

Az a baj ezekkel a házasságokkal, hogy az emberek marhára nem toleránsak a másik felé, és a saját hisztijüket mindenen át elismertnek és jogosnak érzik. Holott az eleve nem jogos, ha depresszióba és nyomorba merülünk egy problémára való reakcióként, beszélni kellene róla. Ha a férj nem hajlandó erről tárgyalni, de ugyanúgy kielégíti a saját igényeit, akkor ne csodálkozzon, hogy a feleség is. Ennyi.

De itt nem beszólásról van szó, és nem is arról, hogy a pasi megszabta, hogy nem lehet vibrátor :). Az egész teljesen más lett volna, ha a pasi nem így tudja meg.

A lényeg éppen az, hogy ha ők ketten ezt megbeszélik, akkor a világon semmi gond nincsen. Annyiról szólt a sztori, hogy a csaj azt hitte, a férje féltékeny a vibrátorra, holott nem, csak egyszerűen átverve és sértve érezte magát.

Ennek megfelelően a csaj feltette a kérdést, hogy miért lesz egy pasi féltékeny a vibrire, holott nem is ez volt a gond. Mindenki azt mondta, hogy a pasi egy barom, váljon el, holott két kérdés után kiderült, miről van szó. Így már egészen más a dolog, és a tanács nem az, hogy el kell válni, hanem az, hogy el kell magyarázni a pasinak, hogy nem arról van szó, amire gondol.

Az egészből nem a csajt hibáztatom, hiszen az igénye jogos. Csak annyi a gond, hogy ha ezt a félreértést így tálalja a csaj, akkor mindenki szépen elkezdi meggyőzni arról, hogy az a férfi egy segg, pedig nem. Egyszerűen csak egy lelkileg rossz passzban lévő férfi, akinek nem esett jól, hogy a felesége a tudta nélkül vibrátorral elégíti ki magát, mert ő maga már nem elég.

A sztori lényege az volt, hogy ezzel az infoval már egy bagatell félreértés a probléma, nem pedig válóok a pasi kreténsége miatt. Mégis mindenki azt kántálta, hogy a pasi egy selejt. Én nem azt mondtam, hogy a pasinak volt igaza, hanem, hogy egy marha nagy félreértés az egész.

„Ennyire nem számít már a házasság?”

Akkor először tisztázni kéne, mi is az a házasság. Mást jelent az egyház, mást a társadalom „kötelékében”. Az egyházi szertartás keretében azt jelenti: holtomiglan, holtodiglan. Miért? Mert amit Isten összekötött, ember szét ne válassza. Hogy ez történetileg kinek jó így és miért, azt most zsigerből nem tudnám megmondani, csak tippelek, hogy az anyagi javak hagyományozása így jóval egyértelműbb volt: törvényes gyerek örökölt, törvénytelen meg nem (mert ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy csak most, ebben a 21. századi fertőben kefélnek félre a férfiak ill. unnak rá a feleségükre? A különbség csupán annyi, hogy ma már a nő is bedobhatja a törölközőt, és választhat mást a megunt férje helyett, még ha nem is egyházi áldással.) Az pedig, hogy valaki 18-20-30 stb. évesen azt jelentse ki ország-világ előtt, hogy akkor én mostantól szeretlek téged amíg csak élek, és ezen semmi nem változtathat, az vagy rohadt bátor, vagy rohadt felelőtlen. (Vagy tudja, hogy kb. 3-5 éve van hátra, mert akkor még akár felelősséggel is tehet ilyen kijelentést.)

Az megint más kérdés, hogy egy sereg ember úgy áll oda az oltár elé, hogy rohadtul szarik az egyházra meg a tanításaira, templomban akkor volt utoljára, amikor megkeresztelték, de ő azért odamegy megnősülni/férjhez menni, mert az olyan romantikus! (Természetesen tudom, hogy van olyan is, aki hithű katolikus, református stb. , gyakorolja a vallását, annak elvei szerint él, ezt természetesen tiszteletben tartom, amit írtam, nem rájuk vonatkozik, bár az életre szóló fogadalmat az ő részükről is nagy bátorságnak tartom.)

És akkor mit is jelent a házasság polgári tekintetben? Egy szövetség férfi és nő között, mely szövetség arra köttetik, hogy amíg tart, megosztják az anyagi javakat és felelősséget vállalnak a létrehozott utódokért. Ha ez a közösség sok szempontból diszfunkcionális, akkor miért is kéne körömszakadtáig ragaszkodni hozzá?

Nem gondolom, hogy ne kéne minden lehetőt megtenni egy házasság megmentéséért, de ez nemcsak házasságra vonatkozik, hanem az azon kívüli párkapcsolatokra is. Ugyanakkor ha nem működik, akkor miért is kéne egy történelmileg eléggé elavult eszméhez, szokáshoz mindenáron ragaszkodni?

Házasságban élek, bár szigorúan csak polgári szertartás szerint, mert nem hiszek az egyházban, és mert nem tudtam, és nem akartam ország világ előtt megesküdni a holtomiglanra, mert felelőtlen esküt nem teszek. Ugyanakkor azt gondolom, a házasságunk ennek ellenére életre szóló lesz, mert mindketten ezen vagyunk. De ha bármi közbeszól és végérvényesen, menthetetlenül megtöri ezt a harmóniát, véget fogok vetni neki, és nem azért, mert nem számít a házasság, hanem mert így egészséges. Mindenkinek. Éppen ezért előfordul, hogy a kérdezőnek is ezt javaslom.

Ezt a kérdést pedig álszentnek és idejétmúltnak tartom.