Miért írják olyan sokan minden kérdésre, hogy "Hagyd ott! ", "Válj el! "? Ennyire nem számít már egy házasság? Házasok, akik ilyeneket írnak? A saját házasságukat is így eldobják vagy csak másokat buzdítanak erre, mert ők erre vágynak?

főképpen azok írják, akik nem tehetik meg, ezért másban látják azt amit ők nem tettek/tesznek meg.. egyéb okokból szerientem.

ha valaki elhagyja, elválik sem feltétlenül kap jobb társat magának, mert ez annak függvénye, hogy mit kell, hogy tanítson neki a választott párja. Általában azon tulajdonságait mutatja meg neki, melyekről tudomása nincsen...

Legfőbb probléma a kapcsolatokban, mikor végetérnek a 'rózsaszin' hónapok utána látja meg valójában kivel is van együtt, de akkor más általában késő, vagy már gyerek van, vagy hitel stb...v közös tulajdon amiből már nem egyszerű szabadulni...

1. Van amikor a Kérdező annyira nem látja a fától az erdőt, és annyira egyértelmű, hogy már nincs megoldás, hogy nincs mit magyarázni, csak menekülésre bíztatni a Kérdezőt. Ez persze a kérdések kevesebb hányadára érvényes.

2. A másik, tehát a legtöbb kérdésben (kérdésben felvázolt szituációkban) azonban igenis van nagyon sok lehetőség arra, hogy megoldják az adott problémát, és ne meneküljenek előle. Igen, tipikus, hogy még ekkor is a legtöbb válaszadó csak odaveti, hogy hagyd ott, válj el... Nem, ők jellemzően nem házasok, inkább azok voltak. Ők már elváltak, már otthagyták, már megtették, hogy elmenekültek, ahelyett, hogy átbeszélték volna a problémát a párjukkal, ahelyett, hogy bocsánatot kértek volna egymástól, stb. Inkább vállalták, hogy egyedül tovább, inkább letojták a házasságot, a saját ígéretüket is, nehogy egy csöppet is megalázottnak érezzék magukat a másik előtt, mert akkor hova a büszkeségük... Inkább elvárták volna, hogy a másik tegye ezt meg, de az se tette, tehát orr fennhagyva váltak.

De persze maguk sem örültek az újdonsült egyedüllétnek, és érzik, hogy leszerepeltek. És a "dögöljön meg a másik tehene is" elv alapján bizony sosem fogják azt javasolni, hogy beszélj a pároddal, hisz még van esély megoldani a problémákat, nehogy úgy járjon a Kérdező, mint ők maguk. Inkább magukból kiindulva, saját dühükből és irigységükből buzdítanak mást is a kényelmes menekülésre, majd pontozzák egymást a büszke sorstársak az egekig...

Nem kell hallgatni rájuk!

Azért, mert ide az esetek 80%-ában nagyon durva problémákkal jönnek az emberek.

Kb. tegnapelőtt volt itt egy észlény anyuka, akinek már 2 gyereke volt, éppen terhes volt a 3.-al, de még a szülőknél laktak, a férj pedig játékfüggő volt és gyerekruha helyett inkább őj iphone-ra költötte a pénzt, úgy, hogy ráadásul többmilliós hitelük is volt :D Most az ilyennek mit tanácsoljak? Szülj még 5-öt, 6-ot, hátha megjavul? :D:D:D

Tény, hogy a kérdések nagyrészénél a kérdező és a partnere ugyanúgy segghülyék és hibásak, de ha egyszerűen egyértelmű, hogy ez működésképtelen, akkor nem lehet azt tanácsolni, hogy azért még próbálkozzatok...

Nagyon-nagyon jó a kérdés! Ez a probléma nekem is szúrja a csőrömet. Úgy értem, nekem is volt olyan, amikor azt mondtam már, hogy vége, hagyd el/válj el, mert mindenki jobban jár. Egyetlen percig sem vitatom, hogy ez a tanács sokszor jogos.

Csakhogy sokszor nem az, sőt: szerintem többször nem az. Egyszerűen az emberek többsége nem tanul meg az életről egyetlen dolgot: ha az egyik oldal panaszait hallja, akkor a legjobb esetben is csak féligazságot kap, de többnyire még annyit sem. A bosszantó az, hogy szinte mindig elég néhány kérdés, hogy kiderüljön a valóság. Ha megengeditek, mondanék néhány példát, amikkel itt találkoztam.

Egy nőgyógyász fazon elkezd panaszkodni a feleségére, hogy az állandóan féltékenykedik és jeleneteket rendez a páciensei miatt, emiatt már a váláson gondolkodik. Mindenki azonnal elkezdte hőzöngve a válásra biztatni, mondván ilyen hisztériás p1csával egy percet se maradjon tovább. Feltettem a fickónak néhány kérdést, olyanokat, mint mindig ilyen volt e, ha nem, mióta ilyen, mi történt akkoriban, amikor elkezdett így viselkedni, elég időt tölt e vele, jó e a szex, van e gyerek, ha igen, akkor nem lehet e, hogy úgy érzi, már nem tartja nőnek, mert megváltozott az alakja, stb. Mindegyik kérdésre válaszolt, mindegyikre pozitív volt a válasz (sokat vannak együtt, jó a szex, stb), kivéve a gyerek témát. A feleség ugyanis azóta ilyen, mióta kiderült róla, hogy meddő! A fickó nőkkel foglalkozik éjjel-nappal, elbüszkélkedett azzal is, hogy még pszichológia diplomája is van, de annyi esze már nem volt, hogy felfogja, hogy egy nő nőiségén mekkora csorba, ha nem szülhet gyereket, és milyen érzés lehet neki, hogy a férje minden nap olyan nők között mozog, akik képesek lennének neki gyereket szülni.

Egy feleség panaszkodik, hogy a férje nem jár haza, egyfolytában részeg, nem segít otthon semmit sem, és emiatt elege van, elválna, ha lenne hová mennie. Erre jönnek a tanácsok, hogy azonnal hagyja el, költözzön albérletbe, szülőkhöz, akárhová. Gondoltam, megkérdezem már, mióta ilyen, vagy ha eddig is ilyen volt, miért ment hozzá? A válasz, hogy egy angyali pasi volt, csak amióta megszületett a gyerek, azóta ilyen. Rövidesen kiderült, hogy a gyerek születése óta a nő semmit sem foglalkozik a pasival, csak a gyerek létezik, szex sem volt már másfél éve, a pasi gürcöl, hogy eltartsa őket, és otthon mocsok magányos. Nem mintha a pasi nem lett volna egy megveszekedett marha, hogy így reagálta ezt le, de a kép mindjárt egészen más, a probléma pedig simán megoldható.

Egy fiatal csaj panaszolja el, hogy a pasija hogy lehet ekkora paraszt, mert leszólta a családi házat, mondván mekkora putri, meg hasonló személyeskedések sora. Mindenki totál kikelve magából őrjöng, hogy ezt a parasztot nem elhagyni kellene, hanem agyon kéne verni. Ránézésre kilógott a lóláb, mert magától ilyet az ember nem mond - bár ilyen szintre normális, felnőtt ember se okkal se anélkül nem süllyed. Hamarosan kiderült, hogy a csaj szakított a sráccal, de nem komolyan, csak mert azt akarta, hogy a srác küzdjön egy kicsit érte. Persze, ettől még a srác egy gyökér, és itt én is azt tanácsoltam, hogy szakítsanak, mert ilyen szardobálás már nem szokott begyógyulni, de mégis mindjárt más a helyzet.

Feleség panaszkodik, hogy a férje "féltékenykedik" a vibrátorára, és nem érti, hogy miért kell kiakadni azon, hogy van egy játékszere. Jön a szokásos "mekkora egy barom a férjed" című hozzászólások garmadája, válási javaslatok és társai. Itt is feltettem pár kérdést, mire kiderült, hogy a szüléskor szegény csajnak annyira kitágult a hüvelye, hogy az a szex rovására ment, emiatt pedig már vagy egy éve nem tudnak jót szexelni. Erre a férj hazajön, benyit, és mit lát? A felesége ahelyett, hogy a megoldáson törné magát, inkább vett egy jókora műfalloszt, és szépen titokban azzal elégíti ki magát, miközben a férj lelkileg romokban van, és egyfolytában azon töpreng, mi lenne a megoldás. Így már mindjárt meg lehet érteni, miért rohant el a férj kiborulva.

Tök általános jelenség, hogy egy megjelenik egy huszonéves lány, aki első komoly, többéves kapcsolatát tapossa éppen, és hirtelen azon kapja magát, hogy elkezd vonzódni egy másik pasihoz. Emiatt nem tud dönteni, mert azon rágódik, hogy mi van, ha mindez azért van, mert a másik az igazi? Jönnek a reakciók: "nem szereted már, hagyd el!" A valóság pedig az, hogy gyakorlatilag minden párkapcsolatnak jöhet olyan mélypontja, amikor meghűl a kezdeti szenvedély, és kezd laposodni, unalmassá válni. Egy csomó csaj ilyenkor csak eszközt talál, akire kivetíti a szenvedély, a pezsgés iránti vágyát; a másik pasi nem a nagy ő, csak éppen valaki, akiben meg lehet találni az izgalmat. Egy nagy csomó esetben ezek a párkapcsolatok minden további nélkül simán helyrehozhatók, ha a két ember jól kibeszéli az érzéseit és új alapokra helyezi a kapcsolatot, de a bizonytalan ember ezt épp nem tudja, csak azt látja, hogy mindenki azt mondja, ennek semmi értelme.

Kicsit gondolkodnék, találnék én meg egy csomó hasonló esetet, ráadásul ezek csak az ezen a portálon szerzett tapasztalatok. A való életben látott dolgokból még többet is hoznék simán. Egyszerűen az emberek nem olvasnak a sorok között, nem gondolnak a dolgok mögé, hanem kerek egészként kezelik az éppen hallott történetet. Az életem eddig tapasztalatai azt mutatják, hogy többnyire még annak a sztorinak sem ismerjük minden részletét, amit mi magunk élünk meg, nemhogy annak, amit valaki más indulatosan elmesél. Egy-két pici részlet, ha bejön a képbe, már meg is fordult a kocka. A feleségem sem véletlenül jelentette ki egy érzelmi válság után, hogy ő soha többet nem kér tanácsot a barátnőitől, mert bármennyire jót akarnak, igazság szerint csak visszatükrözik az általa sugallt érzelmeket és pont. Azt remélte, talán ők tisztábban látnak, mivel ők nincsenek érzelmileg válságban, ehelyett csak megerősítették a hülyeségben.

Szóval az ilyen eseteknél nem arról van szó, hogy az embereknek nem számít a házasság, hanem, hogy egy félig ismert történet által alkotott torz kép alapján formálnak véleményt. Abban teljesen igazuk van, hogy egy reménytelenül fos házasságnál ezerszer jobb a magány, csak azt nem helyesen mérik fel, mennyire fos is az említett házasság és mennyire megoldhatatlan a probléma.

Na ez a kérdés bennem is megfogalmazódott már itt.

Csak tudnám milyen "nők" írják ezeket a buzdításokat, gondolom a dögöljön meg a szomszéd tehene is életfelfogással bírók. Ha már nekik rossz, másnak is legyen.

Meg az a mérhetetlen kárörvendés, rosszindulat, ami beléjük szorult, ami undorító.

És buzdítják a kérdezőt úgy, hogy nincsenek tisztában a teljes ismerettel a házasságról, vagy a problémáról.

Mintha ők olyan könnyen megtehetnék, hogy egyik napról kirakják a férjüket...a büdös életben nem találnának másik pasast, az még hagyján, hogy rettenetes stílusuk van, de otthon dekkolva a gyk előtt ülve X darab gyerekkel....

Na ez a nem egyszerű.

OFF

Ebben a témakörben mi ez a mentalitás, hogy kb fantom módjára járkálnak emberek, akiknek az a hobbijuk, hogy semmilyen véleményt nem írnak, csak némán, anonim módon lepontozgatják a hozzászólásokat?

Bocs az offért...

16-os, ez amiket írtál szerintem majdnem mind tipikusan válóok. A legtöbb esetben hiába viselkedik az egyik fél úgy, ahogy, a másiknak minősíthetetlen vele szemben a viselkedése. Nézzük csak...

"annyi esze már nem volt, hogy felfogja, hogy egy nő nőiségén mekkora csorba, ha nem szülhet gyereket, és milyen érzés lehet neki, hogy a férje minden nap olyan nők között mozog, akik képesek lennének neki gyereket szülni."

Most komolyan? Szerinted ez indok arra, hogy a feleség minősíthetetlen módon féltékeny legyen és viselkedjen más beteg/problémás vagy éppen csak várandós nőkkel szemben, akikkel a férjének szakmai a viszonya? Könyörgöm a férj kitartott mellette betegségben, meddőségben is, ez meg így hálálja meg, és szerinted még jogos is? Hát ez valami gyönyörű...

"Rövidesen kiderült, hogy a gyerek születése óta a nő semmit sem foglalkozik a pasival, csak a gyerek létezik, szex sem volt már másfél éve, a pasi gürcöl, hogy eltartsa őket, és otthon mocsok magányos."

És ez indok az alkoholizmusra? A nő egy barom, de a pasinak meg van szája, és ha nem működik, hanem számára a pia a megoldás, igen is el kell válni. Ez rohadtul minősíthetetlen viselkedés.

"szüléskor szegény csajnak annyira kitágult a hüvelye, hogy az a szex rovására ment, emiatt pedig már vagy egy éve nem tudnak jót szexelni. Erre a férj hazajön, benyit, és mit lát? A felesége ahelyett, hogy a megoldáson törné magát, inkább vett egy jókora műfalloszt, és szépen titokban azzal elégíti ki magát, miközben a férj lelkileg romokban van"

És ezért ki kell akadni? Milyen házasság az, ahol egy rohadt maszturbálásra nincs joga az egyik félnek? Könyörgöm, senki nem tehet arról,hogy a szülés hogy végződött, és az, hogy vett magának egy játékszert, nem egyenlő azzal, hogy nem is töri a fejét a megoldáson. De ahogy valószínűleg a férj is jóízűen ráránt a zuhany alatt, a nő is kielégítheti az igényeit, nem? Ha pedig máshogy nem megy, egy vibrátorral. Aztán? Jelenleg egymásnak nem tudnak örömet okozni, ezt fel kellene fogni és dolgozni rajta. Az, hogy mellette maguknak megoldják, nem bűncselekmény...