Mennyire vagytok egyenrangu partnerek a házasságban? ha nem vagytok azok miért nem?

A szereteten és szerelmen alapuló kapcsolat csakis egyenrangú lehet. Amelyik kapcsolat nem egyenrangú, az szadomazochisztikus, szimbiotikus, narcisztikus-beolvadó típusú lehet, de az nem szeretet, még akkor sem, ha ragaszkodnak egymáshoz.

Az egyenrangúságot úgy kell értelmezni, hogy mindenki saját képességeinek javát adja és elfogadja, ha valamiben a másik a jobb.

Úgy érzem, egyenrangúak vagyunk a férjemmel.

Teljes mértékben egyenrangúak vagyunk. De el tudom képzelni, hogy vannak akiknek kell a sztereotíp szerep, hogy pl. csak az asszony pucol ablakot meg pelenkáz gyereket. Van olyan nő, aki nem akar felelős döntéseket hozi, mert szerinte az ház urának a dolga. Az ilyen emebrekkel nem tudok azonosulni, de ha így boldogok, akkor megítélni sem szabad őket. Ha pedig belekényszerülnek egy alárendelt szerepbe, és nem lépnek ki belőle - na az szánalomra méltó.

1: Irodalmat ajánlasz ehhez?

Én úgy érzem, teljesen egyenrangúak vagyunk. Nem annyira vannak meg a hagyományos felosztások, hogy mondjuk én főzök, mosok, mosogatok, takarítok, a férjem meg kint ügyködik valamit (vagy a fotelben sörözik). Szívesen főz pl., a mosogatást is megcsinálja magától. Én se sikítok, ha be kell verni egy szöget a falba. A pénzünk közös, a nagy kiadásokról együtt döntünk, egyébként mindenki megveheti magának, amit akar. Egyikünk se érzi magát elnyomva, mindent meg tudunk beszélni, mindkettőnk véleménye számít.

Egyenrangúak vagyunk. Ha nem lennénk, nem lennénk házasok.

egyenrangúak vagyunk, és ezt nem úgy értem hogy ő is pucol ablakot... az egyenrangú nem egyformát jelent, az én szótáramban legalábbis