Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Úgy érzem lassan betegesen függök érzelmileg a férjemtől. Mit tehetnék, forduljak szakemberhez?
Az a helyzet, hogy évek óta egy nagyon rossz kapcsolatban vagyok benne, mégsem vagyok képes kilépni belőle, pedig muszáj lenne, a gyerekünk érdekében is. Nem szeretném most itt felsorolni, hogy miket csinált már meg velem, a lényeg, hogy lassan tönkremegyek már ebbe a kapcsolatba. Teljesen kiszámíthatatlan, felelőtlen ember, folyamatosan megbánt, lelkileg terrorizál, volt sajnos, hogy meg is ütött. Nem dolgozik, én tartom el őt is. Mégsem bírom elhagyni. A gyereket szereti, vele jól bánik. Tudom, hogy szeret engem is, ez még jobban gátol abban, hogy lépjek. Úgy érzem betegesen kötődöm hozzá, hiába ismerem, még mindig a lelkemre veszem amikor megbánt. Mindig elhatározom, hogy véget vetek ennek, de akkor meg lelkifurdalásom lesz, hogy cserben hagyom, nincsen senkije és egyébként egy nagyon jó lelkű, kedves ember, nagyon szeret, de sajnos vannak mentális problémái, amit kezeltetnie kéne.
Tudom, hogy csakis én vethetek ennek véget, mert már nem csak rólam van szó, a fiúnknak sem jó ez, de képtelen vagyok. Volt, hogy már elküdtem, hagyjon minket normálisan élni és tegye rendbe magát, persze én hülye visszafogatam mindig. Nem tudok meglenni nélküle. Tisztában vagyok vele, hogy már ez sem egészséges, voltam pszichológusnál, de a gyerek meg a munka leköti minden időmet, nincs segítségem, nem tudtam hetente többször eljárni, pedig az kéne a tartós eredményért.
Volt valaki ilyen helyzetben? Mit tehetnék?
Köszi, hogy elolvastátok és ha esetleg válaszoltok.
Szerintem rengetegen vannak ilyen cipőben. Ez olyan se veled se nélküled kapcsolat. Gondolom már régóta vagy vele, a megszokás is nagy úr.
Bárki ad neked is itt tanácsot ő könnyebb helyzetben van mint te, könnyű ám beszélni...
Viszont te tudod, hogy neked mi a jó.
Ha egy kapcsolatban nem érzi jól magát az ember akkor azon javítani kell vagy hagyni kell az egészet.
A döntés a te kezedben van.
Mibol veszed, hogy szeret? Mert o mondta?
Persze, hogy szeret, hisz eltartod.
Na meg jo, hogy a gyerekhez rendes, nem veri, terrorizalja. A kotelessege, hogy gyereket ne bantsa, te meg istenited ezert.
Jol megnevelt, hogy nehogy onalloan gondolkodj, nehogy onalloan akarj elni.
Persze, hogy kellesz neki, a penzed, rabszolgasagod.
Igen, menj szakemberhez, verd a fejed afalba, hatha megerted, hogy ez nem elet. Nincs jogod a gyereked eletet elszurni. A gyereknek nem egy ideg beteg anyara van szuksege, hanem egy szereto, biztonsagos eletre.
Nincsen csaladtag aki kirancigalna onnan?
Szerintem nem igaz, hogy szeret, mert akkor nem terrorizálna lelkileg. Ismerős a helyzet, eleinte elhittem a szavakat, de később nem. Kell, hogy legyen valaki, akin kiéli magát egy ilyen ember és egy frusztrált embert teszi tönkre a másik életét, egy egészségestől ilyet nem látsz. Ja, és nem kell sajnálni. Ő sajnált valaha Téged, hogy megbántott? Magad és a gyerekeidet sajnáld és óvd! Nem lehet tudni, hogy később a gyerekekkel nem viselkedik majd gonoszan.
A szüleim nem váltak el, pedig Anyám gyakran tervezte, de mivel Apám kezelte a pénzt, így attól félt, hogy majd az ügyvédet lefizeti és akkor Apámnál kötünk ki. Így hát ott maradtunk és pokoli volt. Pedig nem hinném, hogy így alakultak volna a dolgok. Egy éve Anyám elhagyta Apámat, viszont mégis visszament hozzá, mert Apám azt ígérte, hogy megváltozik. Ilyen ugye nem létezik! Most nem mer Anyámmal kiabálni, de a kétszínűsége továbbra is megmaradt. Jó kapcsolat egy ilyen? Ami nem működik, nem kell erőltetni. Nem kívánok senkinek olyan tapasztalatokat, amit én tapasztaltam. A lelki terror, a fenyegetés, 1-2 pofon az a csúcsok csúcsa. Senki nem érdemel ilyen életet! Gondolkozz el kedves kérdező, nem éri meg. Nem egy kívülállóként írom!
utolsó válaszolónak: szerintem nem kell ócsárolni egy ilyen nőt. Nyilván önfeláldozó módon a családjának él.
Csak éppen eközben rajta élősködik valaki. Az a baj, hogy ha nem lehet kordában tartani, kezelni, akkor sajnos el kell küldeni az ilyen férjet. A minimum, hogy dolgozzon, keressen a családjára. Az ütés pedig rendőrségre, bíróságra tartozik. Nem kell elviselni.
Szerintem se ócsároljuk a kérdezőt, de ne emeljük már piedesztálra se, utolsó hozzászóló. "Önfeláldozó módon a családjának él." -- Szerintem meg (nem bántani akarlak, kérdező) totál kodependens.
Te is tudod, hogy nem jó, ahogy most van. Persze kívülről mondani a legkönnyebb, de ki kellene ebből lépni. Járj tovább pszichológushoz, tényleg a tartós járás segít csak. És akkor előbb-utóbb lesz erőd.
Kitartás!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!