Mit tennél, ha a férjed a baba születése után elkezdene nagyon agresszivan viselkedni veled szemben?

Hát ezt a házasság + gyerekvállalás dolgot nem igazán tetszett átgondolni.

Engem nem érdekel, de a gyerekért kár.

Mit tennék?

Hát ha már férj és közös baba, akkor az azt jelenti, hogy szeretem és nagyon megismertem, azt mondtam, hogy vele akarok élni, meggyőződtem róla hogy ő is, szóval mielőtt házasodtunk azelőtt jól átbeszéltük, hogy biztos akarjuk-e és közösek-e a céljaink, terveink. Tehát ez megvolt alapként. Ha eddig nem volt agresszív, de ezután agresszívvá válik mégis, akkor:

Először is csöndben a gyereket átvinném egy nyugis szobába, lefektetném, megnyugtatnám, stb, hogy érezze nem kell félnie.

Utána elkezdeném vakarni a fejem és gondolkodni magamban azon, hogy mi vezetett ahhoz, hogy ordibál, agresszív. Kivan valami munkahelyi stressz miatt? Vagy én változtam meg, én nem vagyok már olyan, mint régen, és ahelyett, hogy szólt volna amiatt, inkább egy jelentéktelen mosogatás elmaradására fogva veszik össze velem? (Általában az ilyen kiborulások nem az aktuális probléma miatt történnek, hanem valami régebb óta felgyülemlő negatív dolog miatt...)

Aztán ha megnyugodott a gyerek és én is kisírtam magam és átgondoltam mindent, akkor megbeszélném a férjjel... hogy mégis miért történt úgy ahogy...

Ha én szeretem azt az embert, akkor nem a visszaordítás a megoldás és az, hogy versengjünk ki győzi le a másikat... Ha ez van, akkor az azt jelenti, hogy ott az egyik fél, vagy mindkettő nem is szereti a másikat...

Szóval BESZÉLGETÉS!

Miért történt így? meg tudjuk oldani az igazi problémát, és nem lesz többé ilyen? Én változtam meg, csak észre sem vettem?

Ha nem, és nem megy semmi, nem tudunk megbeszélni semmit őszintén, akkor iszonyú csalódott lennék, hogy hogy lehettem ekkora hülye, hogy nem ismertem fel előbb, hogy egy agresszív állat... És mivel nem lennék hajlandó egy olyan felnőtt férfival együtt élni, aki állandó jelleggel 5 éves módjára viselkedik, így én is inkább a válás mellett döntenék.

Azért az, hogy azt mondja "te cigány", meg "fogd be a pofád", ez nagyon durva... Ennek kellett, hogy előzményei is legyenek!!! Már előbb is észre kellett volna venned! Ha nem, és mégis ez az első ilyen, eddig minden rózsaszín volt, akkor beszélgetés. És ha semmi eredmény, akkor válás. Én nem viselném el még egyszer, hogy ilyet mond... Aki így beszél velem, az nem szeret, ahhoz én sem fogok tudni odabújni, szóval...

Inkább sírnék-rínék és bocsánatot kérnék milliószor a gyerekemtől, hogy kudarcot vallottam és nem tudtam igazi családot biztosítani neki.

Nalunk ugyanigy volt,csak en vagyok a gyerek. Anya azt mondta,hogy szuletesem elott egy mintaferj volt apam,de amint megszulettem,mintha elvagtak volna. Engem imadott,rengeteget foglalkozott velem,mindig ugy intezett mindent,ahogy nekem jo. Elkenyesztetett. Anyam karara. Ugyanis,ha en 6 evesen azt mondtam nyaron 40 fokba,hogy jatszora akarok menni,akkor anyamat ugrasztotta,hogy vigyen le engem(mert hat kinek van kedve levinni a gyereket delben,nyaron 40 fokba),mert a gyerek oda akar menni,ha anya ezt nem teljesitette,akkor uvoltott,mint a sakal. Erre tisztan emlekszem. Ez igy volt egeszen 10 eves koromig. Tiszta lelki roncs voltam. Bezarkoztam,falakat emeltem magam kore,nem baratkoztam senkivel,nem biztam meg senkiben,nem szoltam senkihez,csak sirtam,es sirtam.

8 evesen nagynehezen elvaltak. Ebbol az lett,hogy apam egy nocsabasz lett,agybol agyba jart.(Penze volt mindig is,igy ez nem jelentett gondot.) Azota o elintezi azzal a nevelesemet,hogy havonta odadob anyamnak 100ezer forintot,hogy vegyel meg a kolyoknek,amit akar,ergo most is el vagyok kenyesztetve. Soha nem erzem,hogy mi mennyibe kerul.

Ezt csak azert irom le,hogy inkabb egy csonka csalad,mint egy elkenyesztetett kolyok,akit az apjat imadja,mert mindent megad neki.(Sajnos 17 evesen en is belesetem ebbe a hibaba,apam volt az isten. Mindent megkaptam. Apple cuccok,uj ruha,kormos,hajfestes miegyeb.)

Remelem helyesen dontesz!