Miután megházasodom valóban függetlenné válok a családomtól?

Előre tudom, hogy le leszek pontozva, de pontosan megértem, amit érzel.

25 évesen anyám még mindig érzelmileg próbált zsarolni. Akkor már 5 éve elköltöztem otthonról, de ha azt mondtam nem megyek haza húsvétkor a keresztszüleimhez, akkor kicsapta a balhét. Pedig évente csak egyszer láttam őket, akkor is kb 15-20 perc volt a vendéglátás.

Én voltam az, aki minden gondjukat megoldotta. Szerintem én voltam az ő szüleik, és nem fordítva.

Még nem mentem akkor férjhez, de már jobb lett a helyzet. Erőteljesebben ki tudtam magam mellett állni, hogy én most a szent estét kettesben töltöm a vőlegényemmel és kész. Nem érdekelt a hiszti.

Ha nem volt kedvem hazamenni, amikor ők akarták - napi szinten elvárták volna a látogatást -, akkor közös programom volt a vőlegényemmel, és ennyi.

Ne azért házasodj, mert menekülni akarsz, de ha egy ilyen helyzetben a vőlegényed melletted áll, az nagyon nagy segítség, és nagyon sok erőt ad.

Az egy dolog, hogy mit szeretnél, az meg egy másik, hogy semmi nem fog változni. Ha eddig nem tudtál nemet mondani, ezután sem fogsz.

Másrészt meg nem lehet lesz*ni a családot, mert ha segítségre lesz szükségetek, csak hozzájuk fordulhattok. (És nekem ne mondd, hogy nem lesz szükségetek rájuk, mert bármikor bármi történhet veled, a pároddal, lesznek gyerekeitek stb. És a lánykori atombiztos barátnők esküvő után úgy eltűnnek, mint a szél.)