Gimi után férjhez menni? 17/L

Nagyon fiatal vagy még, túl fiatal ahhoz, hogy életre szóló döntéseket hozz. A házasságot meg általában egy életre tervezi az ember.

A házasság során a pároknak sok nehézséget is ki kell állniuk egymás mellett, az élet nem mindig csak öröm és boldogság.

Az egyetemet tekints egyfajta főpróbának, ami alatt kiderül, elég erős-e a kapcsolatok ahhoz, hogy kibírja az időt és a távolságot, és a bennetek zajló változásokat egyaránt. Nem írtad a párod mennyi idős, de gyanítom, hogy még ő is fiatal. 24-25 évesen pedig sokkal másabb, érettebb leszel, mint a mostani 17 éves önmagad. Ha akkor is ugyanígy gondolkodtok mindketten, ugyanazok lesznek a céljaitok, akkor vágjatok bele a házasságba, a gyerekvállalásba, a közös házba, hitelbe...stb.

Akkor legalább már lesz mire alapoznotok az életeteket (diploma, meg némi gyakorlat, legalább 1 év munkaviszony a GYED-hez...stb), így most elég meredek lenne. Sima érettségivel most is nehéz munkát találni, munka meg gyerek mellett tanulni pedig nem olyan egyszerű. Sokkal könnyebb életed lenne, ha az egyetemet választod.

És miért muszáj egyetemre menni? Miért nem tanulsz egy jó szakmát? Az érettségivel valóban nem sokra fogsz menni. Ha mindenképpen egyetem, akkor is olyan érdemes csak választani, amivel el lehet majd helyezkedni. Ahogy írták már akár levelező tagozaton is tanulhatsz, nem kell elhagyni a párodat.

Egyébként korainak tartom az esküvőt, nem sürget semmi sem, így is együtt élhettek. Ha viszont rosszul sül el, egyszerűbb szétmenni, ha még nem vagytok házasok.

Nos, azt nem állíthatom, hogy Neked tuti nem jön össze, ha kapásból férjhez mész és nem végzel egyetemet. Valami nüansznyi esély biztos van rá.

De többnyire nem végződik jól az ilyesmi. Néha elég soká derül ez ki. Láttam én már magukat boldognak nevező családokat, ahol a férfi a munka megszállottja volt, a nő pedig jól viselte. Pár évig. S láttam házasságokat, ahol a lány éppcsak betöltötte a 18-at, házasodott. Az egyik esetben el is végezte az egyetemet, azzal nem volt gond, de csak válás lett a vége. Erről nem tudok sokat. A másikról inkább. A lány a régi tanárához ment hozzá, s miután nagykorú lett, hozzáment. Született 3 aranyos gyerekük, elég gyorsan, mert ikrek is voltak köztük, minden a legszebb volt, az apa évekig mesélte a munkahelyén, hogy mennyire csodás élete van, szerető család, láthatóan egészen odavolt a nőért és a kicsikért is. A lány a kisgyerekek mellett jött rá, hogy ő még nem élt és lelépett egy állítólag elég nulla fickóval. Oké, ez még mindig csak 2 eset, de arra akartam rámutatni, hogy még ha évekig, apró gyerekek mellett (ami azért jelent némi kihívást) minden szépnek és jónak látszik, akkor is beüthet a krach később amiatt, hogy a nőnél a tinikor után rögtön a házasság jött. Nyilván akad kivétel is, de azért a fenti eset az esélyesebb...

ma 12:15

Milyen hülyeségeket beszélsz már?? Szerintem az emberek nagyrésze anyucitól pasival vagy nővel költözik össze, ettől nem lennénk önállóak? Akik nem azok nagyrésze suli miatt megy albérletbe, koleszba, nem mert olyan jó muri. Biztos jó lehet egyedül lakn, de anyagilag nem éri meg és ha az embernek van komoly párja, miért költözzön el egyedül és nem vele? Én is anyáméktól a páromhoz költöztem, aztán összeházasodtunk, közben egyetemre jártam és dolgoztam. Önálló vagyok, jól keresek, fentartok egy háztartást. Szóval ilyen hülyeséget ne mondj...