Megfordult már a fejedben, hogy elhagyd a férjedet/feleségedet//párodat? Mi okból?

Nekem meg sem fordult a fejemben hogy elhagyom nincs rá okom. A férjemnek viszont lenne rá oka. Mindketten akartunk gyereket de sajnos kiderült, hogy nekem nem lehet:( emiatt eszembe jutott már, hogy ő fog elhagyni engem...de azt mondta annyit nem ér egy gyerek sem hogy engem elhagyjon. Tőlem akar gyereket nem másik nőtől. És ha tőlem nem lehet akkor nem lesz gyerekünk.

Csak attól félek hogy évek múlva majd engem fog hibáztatni a gyerektelenségért...

Megfordult. Amikor az előző barátom szakított velem, 7 év után először voltam "szabad". El is határoztam, hogy most egy-két évig nem akarok senkit, 24 éves vagyok, pasizni akarok, élvezni az életet.

Ő közös ismerősünk volt, a szakítás után alig két héttel megkeresett és randira hívott. Mivel elég nagy nőfaló hírében állt, naná hogy találkoztam vele, és kiderült, hogy nagyon is igaz a híre. Aztán egyre többször akart találkozni, viszont udvarolni kezdett. Én meg éreztem, hogy kezdek beleszeretni, akkortájt sokat gondolkoztam azon, hogy talán hagyni kellene ezt, mert tényleg egyedül akartam lenni. De idővel, ahogy egyre jobban beleszerettem és egyre fontosabbá vált számomra, elmúltak ezek a gondolatok.

Mostanában törtek újra elő: azóta összeköltöztünk, és így látom, hogy fel-felbukkannak "régi ismerősök", nők, akik keresik. És ugyan még nemigen adott okot a bizalmatlanságra, mégis sokszor eszembe jut, hogy vajon képes-e kitartani mellettem, hiszen elég drasztikus váltás voltam neki, előttem hosszú évekig ébredt szinte minden reggel másik nő mellett. Igazából ez a gondolat az, ami nagyon sokat árt a kapcsolatunknak, bizalmatlannak és féltékenynek érzem magam, és nem tudom, a jövőben hogy lehetne ezen változtatni. Márpedig így egy életet nem lehet leélni :(