Feleségek, ti megbocsátanátok a férjeteknek, ha megcsalna?

SOHA, semmilyen körülmények között nem bocsátanék meg a férjemnek egy hosszútávú, szerelmi viszonyt! SOHA! Az, hogy más nőbe mártogatta a kolbászát...csak egy dolog... Na de emellett végig a szemembe tudott hazudni?! Nem tisztelt senkit és semmit... CSAK és kizárólag önmagával törődött! Na ez nekem sok(k) lenne...képtelenség ilyesmit megbocsátani. Nem érdekel, hány gyerek van... Őt talán érdekelte a gyerekei? Nem. Elárulta őket is, nem csak engem!! Szóval szeretői viszonyt biztosan nem bocsátanék meg.

Alkalmi...egyszeri...puszta félreketty felett...LEHET, hogy szemet tudnék hunyni. De csak lehet...

Nekem az ilyen megcsalásos témával az a problémám, hogy unfair.

Akik egy családot alkotnak, egy egységet is. A kitartunk a másik mellett akár jót akár rosszat hoz az élet nem a romantika miatt fontos. Hanem azért, mert számítunk a másikra.

Egy olyan férfi aki a megoldásokat kívül keresni vagy elmenekül előtte HASZNAVEHETETLEN. Értelmetlen vele maradni. Egy kapcsolat egy bizalmi viszony is két fél között. De ha belép egy harmadik, akkor ez a bizalom elszállt. (akár bevallotta akár nem). Az ilyen húzásokat háborús időkben meg úgy jutalmazták, hogy kivégezték mint egy kutyát. Ez egyéb kapcsolatokban sem megbocsátható magatartás.

És pláne nem a mai időkben. Ahol sok helyen máról holnapra élnek, sosem lehet tudni mit hoz a jövő. Egy kapcsolatnak akkor van értelme, ha minden fél tartja magát a játékszabályokhoz. Aki csal, az csalhat máskor is. Egyről a kettőre csak olyan emberrel jutni, aki veled van, akire számíthatsz mindig.

Én speciel megértem ha mondjuk szerelmes lesz. Van ilyen, hogy valami bekattan az emberbe, a szerelem nem egy racionális, előre megtervezhető dolog. De annyival tartozik mindenkinek, hogy ezt elmondja, és aztán emeli kapalapját.

Arról nem is beszélve, hogy így már a kapcsolat önzésbe megy át. Mert a férfi bármit megtehet és megbocsájtás nyert. Innentől nincsenek korlátok.

Család csak úgy működik, ha a felek becsületesek. Olyanra nem vesztegetem az időm, aki a minimum követelmények alól kibújik. Amikor félrekúrt akkor ő már eldöntötte, hogy tojik rám, hogy nem érdekli, mi lesz, neki most a szex kell a másik nő kell. Én meg boldoguljak ahogy akarok.

És még utána könyörög is a marha, hogy engem választ. Önző dög. Nekem talán nincs jogom a boldogsághoz? Nincs jogom találni egy olyan férfit akivel békében lelhetem az életem? Akire lehet számítani, aki megbecsül?

Ez a férfi nemcsak hűtlen, hanem nagyon önző is!!!!!

Tudod, mit érdemel az ilyen? Engem csaltak meg (érzelmileg, testileg nem), megtudtam, nem elmondta.

Amikor jött hozzám haza, fogtam a cuccait, és elkezdtem dobálni őket felé, ő jött közelebb, letérdelt, SÍRT, azt mondta, hogy elvesz, vagy utazzunk el valahová, meg ilyen baromságokat.

Tudod, én ásítottam egyet, mint akit nem érdekel és bezártam az ajtót. Zaklatott még hónapokig, de nem reagáltam rá.

Jah persze.... mindent megbocsát...:D

[link]

Nem vagyok férjnél innentől kezdve lehet hasznavehetetlen a válaszom, de leírnám a véleményem.

Ha az a 3. féllel lelkileg is egymás felé húznak és szerelmen alapul a szeretői viszony nem értem miért ragaszkodik a házassághoz, de ha mégis akkor csak azért ígérget, hogy megússza, rendeződjenek a dologk aztán visszatér a szeretőjéhez. Nem egyszeri alkalom volt és nem is azért mert nem tudta a gatyájában tartani a farkát. Így persze esze ágában sincs betartani az ígéreteket.

Nekem ígérgethetne amit akar, elküldeném a szeretőjéhez, elárulta abizalmam, megszegte egy korábbi ígéretét miért hinnék neki?

Bár én egy éjszakát se tudnék megbocsátani.