24 éves lány vagyok. Szeretnék férjhez menni a barátomhoz. Családot akarok magamnak. Olyat, mint amilyenben felnőttem. Nálam idősebb egyedülálló, elvált kolléganőim miért akarnak az elképzelésemről lebeszélni?

Lehet, hogy neked sikerül, de ne kritizáld azokat, akik óvatosságra intenek. Én 45 éves vagyok, 23 évesen mentem férjhez. Ez már akkor is korainak számított. Nem lehetett meggyőzni arról, hogy várjak még. Aztán jöttek a gyerekek, boldog voltam, bár a szerelem lassan elmúlt (6 évet jártunk házasság előtt, 2 évet együtt is éltünk) . 29 évesen aztán találkoztam a nagy Ő-vel. Imádtam a gyerekeimet, a férjem rendes ember, így végül nem váltam el, de 3 évig volt kapcsolatom azzal a férfival. El akart venni, én a gyerekek miatt nem léptem. Aztán vége lett, mert ő családot akart. Azóta is összefutunk, közel lakik. Még mindig őt szeretem, és ő sem közömbös irántam. Ha anno nem rohanok bele tapasztalatlanságomban a házasságba, ma boldog lehetnék...

Remélem, neked sikerül, de hidd el, nem mindenki rosszindulatú, aki lebeszél. Az én tapasztalatom az, hogy érettebb fejjel jobb döntéseket hozunk, felesleges rohanni.

Had kérdezzek vissza : Neked miért számít, hogy mások mit gondolnak? Ennyire bizonytalan vagy magadban? Kell a megerősítés, hogy neked milyen jó?

Én még csak 23 vagyok, két hét múlva házas. Sosem foglalkoztam mások véleményével, mert biztos voltam /vagyok a döntésünkben. Egyébként kívánom, hogy a nálam idősebb, elvált, vagy egyedül álló ismerőseimnek is "jöjjön össze".

23 évesen mentem férjhez, ma már nem tenném. Biztos voltam a döntésemben, fülig szerelmes voltam, imádtuk egymást évek óta. Együtt éltünk az egyetem utolsó két évében, látszólag semmi akadálya nem volt annak, hogy összekössük az életünket. Megtettük.

Most, 28 évesen egyedül ülök szombat délután itthon a 2,5 éves kislányunkkal, alig telt el fél év azóta, hogy kimondték a válást.

Nekem nem keserű a szőlő, én nem mondom azt, hogy mindenkinek csak is rosszul sülhet el, akik összekötik az életüket ilyen fiatalon. Azt sem tanácsolom, hogy ne tedd. Én csak azt javaslom, hogy ezerszer rágd át és amikor már azt hiszed biztos vagy a döntésedben, akkor is próbáld megkérdőjelezni azt.

Én talán nem voltam elég alapos. A szakmai életem, a karrierem tökéletes, nem lehet panaszra okom, egyedül is megtudok adni mindent a kislányunknak, az apja is a tenyerén hordozza, de úgyérzem mint nő, mint feleség és bizonyos értelemben mint anya, kudarcot vallottam és ezt az érzéset 28 évesen én nem kívánom senkinek. A legrosszabb ellenségemnek sem!

Egy életre akartam kimondani az igent és még is nagyon csúnya véget ért a házasságom alig 4 évvel később.

Egyetértek az utolsó előttivel, a kérdező kérdésében egy kedves, udvarias, ám bizonytalan lányka képe rajzolódott ki. Majd az arrogáns kommentelőkre adott arrogáns, nagyképű válaszából pedig egy elkényeztetett kislányé, aki attól érzi magát valakinek, hogy elveszik. Mi a munkád, kedves? Attól érezd nagynak magad inkább, jobb lenne.

Aki pedig óva inti a kérdezőt ettől a fellengzős stílustól, az meg csak irigy lehet, aki senkinek se kell ??? (30 éves, 5 éve házas, baba is van) vagy pedig irigy vén p.csa lehet csak.

Kérdező, ha a munkatársaiddal is ilyen stílusban beszélsz, szerintem nem azért nem akarják az esküvődet, mert 24 vagy, hanem mert egy elkényeztetett bébi vagy!

Nekem is vannak vagy elvált, vagy épp boldogtalan házasságban élő idősebb kolléganőim, de egyik sem akart lebeszélni engem a házasságról. Ugyanis épp nemrég kérte meg a kezem a párom, kevesebb, mint három hónap múlva házasodunk.

Nagy vonalakban már tudják, milyen párom van, és mind egyetértenek abban, hogy kész főnyeremény. :) Az ő párjuk a szemetet nem vinné ki, én meg éjszakai műszak után nyugodtan alhatok, mert megfőz a párom, ahogy tette ma is. :)

Mi igazán együttműködünk, beosszuk a feladatokat, és harmonikus a párkapcsolatunk.

Egyetlen egy, elég keserű házasságban élő nő mondott olyat, azért arra ügyeljek, ha egyszer szülök, és otthon maradok a gyerekkel, utána is visszaálljon a régi rend, nehogy akkor szokjon bele a semmittevésbe házimunkafronton a párom. Ezt inkább jó tanácsnak vettem, nem vészmadárkodásnak, nem is annak szánta. Úgyis tudom, hogy milyen a párom. Kényelmes ember, hozzám hasonlóan, de ha rólam van szó, a figyelmessége nem ismer határokat, és ezzel én is így vagyok felé.

Ismernek már annyira a kolléganőim, hogy tudják: két lábbal állok a földön, és nincsenek illúzióim. Sokszor mondják, bár ők lettek volna az élet minden tekintetében ilyen megfontoltak és előrelátók, mint én 25 évesen.

Én 25 voltam amikor férjhez mentem, a férjem 22. Őt volt aki le akarta beszélni. És miért? Mert hogy nem dugott meg még egy csomó másik nőt a világon...

Nincs erre mindenkinek szüksége. Nem tudom miért kell másoknak beleugatni abba ami nem tartozik rájuk... A barátaink és a család végig támogatott, velünk örültek. Mindenki látja hogy milyen a kapcsolatunk, anélkül is, hogy bármit mondanánk, egyszerűen látszik rajtunk a boldogság. Ezt már nem egy ember mondta nekem is, és a férjemnek is...és az érzéseink csak erősödtek azóta hogy együtt vagyunk. (4 év)

És igen.. irigykednek. Csak azért mert nekik nem jött össze, és nekik szar, azt akarják hogy más se legyen boldog.

Ismerős... egyik sógornőm tök ismeretlenül beszólt nekem amikor a férjemmel 2 hónapja jártunk együtt, hogy a mi kapcsolatunk nem fog sokáig tartani...soha egy szót se beszélt velem, se előtte se azóta. Mégis tudott okoskodni....egyébként messzire elkerül, nem is köszön... amióta a férjemmel vagyok, azóta neki sem nagyon....

Közben pedig a férjem szerint, (is) aki az öccse, pusztán irigy....mert az ő kapcsolata már a házassága előtt is egy kalap szar volt. Nem szerette a férjét, csak azért ment hozzá, hogy legyen valakije. Akkor is csalta, azóta is csalja. Azzal a különbséggel, hogy a házasság után kiderült a csaj sok félrelépése, ezért már a pasi is ugyanúgy csalja...

Folyton veszekednek, ordítoznak, hazudoznak egymásnak...

Szóval csodálatos a kapcsolatuk...még anyós se volt képes elviselni őket, ezért megmondta hogy költözzenek máshová...

Szóval na..... irigyek a kolléganőid. Ennyi. Tudod sokan savanyúak, és csak mert ők rosszul választottak párt, már le akarják beszélni a másikat is... mintha minden egyes ember ugyanazt a hibát követné el....pedig egyáltalán nem biztos hogy így lesz. Ha megfontoltan, jól választasz párt, akkor semmi gond nem lehet.

Engem lebeszélni nem akartak, viszont rengetegen csodálkoznak azóta is, hogy fiatalon lekötöttem magam...akkor 25 évesen ugye még fiatalnak számítottam:)

Szerintem előbb ismerd meg jobban.

Lakj vele vagy 1-2 évet.

Nem hinném,hogy bármit számítana az,hogy jogilag mi a helyzet.

Ha meg nem illetek össze akkor egyszerűbb változtatni.

De gyereket nehogy szülj 30 éves korod előtt!!!!

Az nagyon gáz lesz,ha 5 év múlva meggondolod magad és ott lesz a gyerek a nyakadon.