Miért mondja gyakran az idősebb generáció, hogy nem szabad sokáig húzni az esküvőt, tovább kell lépni a kapcsolatban?

Azért, mert 20 éve, amikor ők házasodtak így volt a divat/szokás. Akkoriban még azért a legtöbb ember korábban alapított családot, nem akartak 30 éves korukig tökölni, így nem is értik ma miért akar bárki is. Tegyük hozzá, hogy a megélhetés és a munkahely is 100x biztosabb volt ehhez. Ráadásul akkoriban jóval kisebb arányban tanultak tovább az emberek, 18 évesen munkába álltak, 22-23 évesen már bőven volt alapjuk egy gyerekhez.

Nem kell foglalkozni velük, más világban nőttek fel. Manapság neked van igazad, előbb a tanulás, munka, biztos alap, pár év együttélés, és ha működik lehet házasodni.

A kapcsolat milyenségét nagyban jelzi az, hogy haladtok-e valamerre vagy csak elvagytok, mint a befőtt. Ennek ugye legszignifikánsabb jele az esküvő, illetve a gyerekvállalás.

Abban igaza van az idősebbeknek, hogy ha nincs semmiféle haladás, az intő jel: vajon miért nincs?

De nem csak az esküvő lehet a haladás jele. Közös nyaralás, közös tervek, közös vállalkozás, összeköltözés, közös kassza, stb. is. Az évek alatt ezek fokozatosan megjelennek egy jó kapcsolatban. Ha egyébként haladtok, akkor nincs gond, de az tény, hogy ha egy helyben toporogtok már évek óta, akkor talán valami nincs rendben.

Én 19 évesen kerültem össze egy fiúval, egy évre rá összeköltöztünk, beszélgettünk a házasságról, de ennyiben maradtunk. Még négy évet lehúztunk így. 24 évesen azt mondtam, elég. Évek óta nem történt semmi, ennek így nincs jövője.

Akkor sokan nem értették. De láss csodát: a szakításunk után nem sokkal talált egy lányt, akivel pikk-pakk összeköltöztek, egy éven belül meg is kérte, és látszik, hogy boldogok és sokkal jobban összeillenek. Nem volt velünk se gond, de nem voltunk egymásnak az igazi nagy ő. És erre semmi másból nem lehetett következtetni, csak abból, hogy a kapcsolatunk nem haladt semerre...

szerintem nem a házasság adja a kapcsolat minőségét. nekem nem fér bele az elveimbe a dolog, így kihagyjuk.

ettől függetlenül közös gyereket tervezünk, együtt tesszük félre a pénzt hogy mindent meg tudjunk neki venni, mikorra megérkezik.

voltak már közös nyaralások, utazások, élmények, és ugyanígy a bajban is egymás mellett állunk, legyen szó egy idegölő lakásfelújításról, költözésről, családtag haláláról, munkahelyi gondokról.

ha már mindenképpen házasság, én azt mondom, h nem szabad elsietni. összeköltözni érdemes hamar, h össze tudjatok csiszolódni, és kiderüljön, h működik-e a mindennapokban a dolog.

Egyszerűen rossz társadalmi beidegződés, elvárás, nem több. Minél idősebb egy ember, 22 évesen házasságon kívül annál elkésettebbnek gondolja az életed. Általában. Nem feltétlenül az ő hibája, egyszerűen így nevelték, ebben nőtt fel, ezt hiszi a jónak, rugalmatlansága miatt pedig ezt tudja csak elfogadni.

Nekem az a meglátásom, hogy minél később házasodik egy ember, annál érettebb fejjel hozza meg a döntést és így annál nagyobb az esélye, hogy egy működőképes kapcsolatot alakít ki magának. Persze ez se szentírás :) Közeledve a harmchoz az ideális kor a házasságra és a gyerekvállalásban is (nekem). Ettől függetlenül elfogadom a másik tábor véleményét, hogy már a huszas évek elejére ennek meg kell lenni. Mindenki úgy él, ahogy akar. Az a lényeg, hogy tartsuk tiszteletbe egymás véleményét és a másik döntését a saját életére vonatkozóan.

Én anyukám is ezt mondja, ő meg is indokolta: Ha a párok nem házasodnak össze azon frissiben a szerelem lángolásakor, akkor belekényelmesednek- vagy inkább férfiak-, hogy házasság nélkül kapnak meg mindent, ami házas embernek 'jár', anélkül, hogy ők ellenszolgáltatást nyújtanának. Tudniillik a házasságot. Majd a hapsi 10 év múlva fél év alatt elvesz egy másik nőt. Míg ha házas a férfi, akkor nehezebben lép, mert, mint tudjuk a férfiak mind lusta disznók, válni pedig strapás.

Na kérem szépen ez itten a logika, mindenki gazdálkodjon vele belátása szerint :D