Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Munkanélküliség a szerelemgyilkos?
Én szerencsésnek mondhatom magam, mert 16 éve egy helyen dolgozom, de a férjem viszont építőiparhoz kapcsolódó végzettségével évek óta vagy hosszú hónapokig munkanélküli, vagy néhány hónapot külföldi munkával próbálkozik, vagy néha akad 1-1 kis maszekmunka.
Év eleje óta várt, hogy visszamehessen tavalyi külföldi munkahelyére 3 hét munka után kiderült, hogy nincs munka, hazaküldték.
Jelenleg úgy áll a helyzethez, hogy akármit nem akar elvállalni, ez mindig jellemző volt rá, belefáradtam abba, hogy az év nagy részében csak én keresek és bár egy átlagos bért megkeresek mégis folyton nélkülöznöm kell.
Nem tudom eldönteni, hogy én vagyok a gonosz és nekem az idők végezetéig mosolyogva el kell fogadnom, hogy az év nagy részében csupán én keresek, vagy egyszerűen ilyen a gazdasági helyzet és egy jó feleség meghuzza magát és eltartja a férjét.
Ebben az évben 3 hetet dolgozott és néhány maszek munkát kapott, tavaly 5 hónapig dolgozott.
Idáig is megtette, hogy fél éveket várt egy- egy beígért munkára amiből aztán semmi sem lett, azt kifejezetten utálta, ha felhívtam a figyelmét egy- egy álláshirdetésre, volt, hogy pályáztam helyette felhívták, hogy menjen be, mert szeretnék alkalmazni, erre azt válaszolta, hogy köszöni nem, mert vár egy másik állásra amiből aztán semmi sem lett, de 4 hónapig nyugodtan várakozott rá.
Az egyik állás azért nem lenne jó, mert több műszak, a másik minimálbérért ő nem dolgozik! Inkább támaszkodik rám...
Már egyáltalán nem tudunk beszélgetni, mert vitába torkollik.
Két gyerekünk van, nem voltam táppénzen a születésük előtt, 2 éves korukban mentem vissza dolgozni.
"Munkanélküliség a szerelemgyilkos?"
Nagy megpróbáltatás, az biztos.
Erős kapcsolat, igazi szeretet, két ember egymás iránti megértése, kölcsönös segítése, jó irányba terelgetése, nem kényszerítéssel hisztivel mindkét részről átvészeli. Gyenge kapcsolat, a másik meg nem értése, mártírkodás, vádaskodás, a másik figyelembe nem vétele belebukik.
Mindkettőt tapasztaltam.
Sajnos most ilyen világ van. :(
Gondolj arra, hogy boldogabb lennél-e, ha elmegy mondjuk a Tescoba éjszakai árufeltöltőnek havi 75-ért?
Mert más választása nemigen van sajnos...
"Gondolj arra, hogy boldogabb lennél-e, ha elmegy mondjuk a Tescoba éjszakai árufeltöltőnek havi 75-ért? "
Igen boldogabb lenne,és minden épeszű normális ember elmenne dolgozni,ha csak ennyi lehetősége van,nem élne kegyelemkenyéren,meg segélyen ha egészséges,és van mit dolgozni.Átmenetileg az is egy megoldás,és sokaknak még ez is csak egy elérhetetlen álom.Üdv a Való Világban!
Ez így igaz, örülnék ha elvállalná akár a TESC- s állást is, látnám az igyekezetét, hogy megteszi a tőle telhetőt.
Épp ez a baj, hogy válogat, úgy hiszi mivel az én fizetésemmel ugyan nagyon nehezen, de megélünk ezért csakis nagyon jó fizetésért menne dolgozni, kijelentette, hogy minimálbérért sehova nem megy!
Említettétek a segélyt, ááá ilyesmiről szó sincs, ő aztán nem kérne ilyesmit amíg az én fizetésem fedezi keservesen a 4 tagú családunk megélhetését.
Évek óta így vagyunk már... teljesen kikészültem már abban, hogy nincsen rendes munkahelye és az én felelősségem a családfenntartás az év legnagyobb részében.
Kölcsöneink is vannak, de ő nem zavarhatja magát azt mondja túl nagyravágyó vagyok, érjük be azzal amennyi pénzt én kapok, mert már nincsenek az ő szakmájában rendes munkahelyek, ő nem tehet erről.
Ha velem valami történne a családnak vége lenne, éhenhalnának.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!