Nyilván elhanyagoltam, de ez elegendő ok a megcsalásra?

"Úgy mondom kevesebb energiába kerül kidobni mint foglalkozni vele."

De te meg azt nem érted meg, hogy egy ilyen ember nem érdemli meg azt, hogy energiát fordítsanak rá, hogy foglalkozzanak vele! Vágod?

A kérdező nem azt írta, hogy nem foglalkozott a férjével, hogy nem törődött vele egyáltalán, csak hogy nem annyit, amennyit a férje elvárt volna. De mégis ki a fenének lenne energiája két munkahely, plusz háztartás mellett még annyit foglalkozni a másikkal, amennyit az elvárna? És ráadásul úgy, hogy a kedves férj meg aztán egész nap semmit nem csinált. Tehát még arra is rohadt volt, hogy összetakarítson vagy készítsen egy kis főtt ételt. Amúgy meg sem érdemelt volna az ilyen férj semennyi foglalkozást, nem hogy azt a keveset is, amit kapott!

Egyáltalán nem elegendő ok a megcsalásra! Én nem voltam még ilyen helyzetben, szerintem nem tudnám megbocsájtani... vagyis idővel talán igen, de nem tudnék vele együtt maradni. De még ha feltételezzük is, hogy lenne bennem annyi erő, és megbocsájtás, hogy hajlanék rá, hogy rendezzük a dolgot, ha/ és ahogy tudjuk.... az utolsó beszólása után semmi esetre sem! Még Te változtass... bocsánatot esetleg ne kérj tőle??? Nem is értem, mit képzel.

Ha valakivel kapcsolatban vagyok, ő a párom, a férjem, és valami gondom van, érzem, hogy ebből "baj" lehet, akkor kinyitom a szám, és megbeszéljük. Feltéve, hogyha fontos számomra a kapcsolatunk.

Ez így, ebben a formában, amit a férjed leművelt..... teljességgel elfogadhatatlan :(

23/N

" Az más kérdés, hogy tényleg illett volna legalább besegítenie a házimunkában, vagy legalább pár dolgot megcsinálnia. "

Nem! AZ egész háztartást át kellett volna vállalnia. És még akkor is BŐVEN marad ideje munkát keresni, hiszen te is két munkahely mellett csinálod az otthoni dolgokat is.

Pár hónap meg nem olyan sok idő manapság munkahely keresésre.

Nem foglalkozol vele? Hiszen azért dolgozol, hogy megtudjatok élni.

Elegendő ok vagy nem elegendő ok? A Te szemszögedből nézve nem, a férjed szemszögéből nézve - ahogy a tények bizonyítják - igen.

Ha a Te és más feleségek rövid történetét olvasom, mindig ugyanarra kell, hogy gondoljak: milyen egyformák a férjek! Hogy mennyire nem látják, vagy nem akarják meglátni a realitást. A görcsösen küzdő nőt, aki főállás, másodállás mellett még a háztartást is vezeti. Mert úgy nőttünk fel, hogy ez női munka. Csak sokára, sok esetben túl későn vesszük észre, hogy túl sokat vállaltunk. A mai gyors, modern, konzumra épülő világban a régi, hagyományos munkamegosztás szerint élni már nem lehetséges. Elég hozzá egy felmondás a férj munkahelyén, és máris felborul a rendszer. Ilyen esetben legfontosabb, hogy a nő, a feleség gyorsan reagáljon. A férj TELJESEN vegye át a háztartást, akár tetszik neki, akár nem. Nyilván a kezdet nehéz lesz, sok új dolgot kell a férjnek megtanulnia.

Tenálad az következett be, ami előre látható volt. Melyik asszonynak van még kedve, a napi 3 műszak után, "félig hullaként" a szexre? Nekem sem volt annak idején, és a férjem hajszál híján megcsalt. Én megbocsátottam neki, ennek 8 éve már, azóta kiváló férj és apa. Ehhez az is kellett, hogy én is megváltozzak, ne rohanjak a pénzes munkahely után, ha ez tönkreteszi a kapcsolatunkat. Inkább lassabban jöjjön össze a pénz a nagyobb lakásra, de a testi és mentális egészségünk rendben legyen, mert ez az alapja egy jó, boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatnak. Nem szép a férjedtől, hogy így fejezi ki magát, hogy "elege van abból hogy "nem foglalkozom vele".", de azt hiszem, ez a fogalmazás elkeseredettségre utal. Lenne igénye a Te szeretetedre, gyengédségedre. Maga a munkahelyvesztés is bizonyosan megviselte. Azok közé a férjek közé tartozik, aki nem a szavak mestere, és az okokat talán nem is látja, hogy miért kerültetek ilyen helyzetbe. A hűtlenség az egész "kisiklott" folyamat logikus következménye volt. Én beszélnék vele a munkanélkülisége kapcsán kialakult új élethelyzetről, és az új munkamegosztás elkerülhetetlen szükségességéről. Férfi és nő, férj és feleség teljesítsenek egyenlő óraszámban, mindegy, hogy otthon, a háztartásban, vagy a munkahelyen, főállásban, vagy másodállásban. A fennmaradó szabadidejüket töltsék együtt. A kérdés az, hogy mi a fontos a számotokra az életben, a párkapcsolatotokban? Mindketten elhanyagoltátok egymást, DE: el kell dobni ezért az 5 éves, szép és értékes kapcsolatot? Szerintem nem, adjatok esélyt ennek a kapcsolatnak! Ha mindkettőtök akarata megvan, akkor jó esélyetek van arra, hogy a kapcsolatotok olyan legyen, mint régen volt.

Az ilyen emberek azt hiszik hogy körülöttük forog az élet. Ha nem próbál elgondolkodni a történteken vagy nem szakít erre időt akkor nem érdemel párjául senkit.

Minden tiszteletem a kérdezőé.