Együtt élni és így keresni új párt?

35 évesek vagyunk, 6 éve házasok, 2 éves gyerekünk van. Eltávolodtunk, szexuális életünk szinte nem volt, a férjem megcsalt-több alkalommal, több nővel, lebukott. Természetesen rajtam is múlt.

Párterápiára is elmentünk, de úgy néz ki, nem fog menni, a bizalom már nem állhat helyre, és nagyon különbözünk is.

Tegnap jelentettük be anyósomnak (kedveljük egymást, értelmes, intelligens nő), hogy visszaköltözne a férjem hozzá. Tudott a dolgokról egyébként. Teljesen kiakadt, szerinte ez a legrosszabb döntés, főleg hosszú távon. Ő elvált, volt pár kapcsolata, jelenleg nagyon hosszú ideje egyedül van.

Szerinte azt kellene csinálnunk, hogy nagyobb szabadságot adunk egymásnak, ismerkedünk és megnézzük, hogy találunk-e jobbat, mint a másik, mert a bizonytalanra szétmenni (azaz hogy majd talán lesz valaki) nem éri meg. Kívánja, hogy sikerüljön, de nem fog. Plusz hátrányokkal indulunk ennek neki, hiszen velem lesz egy kisgyerek (és lakáshitel), a férjem meg az anyjával fog élni gyerektartással terhelve, így nem vagyunk egy főnyeremény. Ő ezt a plusz 30 évnyi tapasztalatával gondolja így. Nem fogunk jobbat találni a másiknál és egyedül maradunk és erre későn fogunk rájönni. Kompromisszumokat kell kötni és lehet, hogy csak ennyit adott az élet. A szexet túlértékelik.

Ráadásul a gyereket is tönkretesszük. (Apa rendszeresen akarja látni.)

Most képezünk valamiféle egységet és ezt meg kellene tartani.

Igen, tényleg nehéz lesz, de tényleg ennyire kilátástalan az egész?