Együtt élni és így keresni új párt?

ne hallgassatok anyósra, igenis van esélyetek boldognak lenni, mindkettőtöknek. pláne hogy fiatalok is vagytok még, nagyon is!

nekem egy gyerekem van az előző kapcsolatomból, a jelenlegi páromnak kettő. az én volt párom, vagyis a gyerekem apja épp most vágott bele a "babaprojektbe" a feleségével (a felesége még gyermektelen). a párom volt felesége, vagyis a gyerekeinek anyja pedig további két gyermeknek adott életet az új házasságában (az új férje szintén gyermektelen volt még, vagyis nem állja meg a helyét az sem, hogy a gyermekes elváltaknak szintén csak gyermekes elvált pár jut). jah, és nem kizárt, hogy nekünk is lesz közös gyermekünk a párommal. kicsit bonyolult, de a lényeg, hogy mindenki párra lelt, mindenki szereti mindenki gyerekét (vagy legalábbis majdnem mindenki...), és bár vannak kevésbé boldog végkifejletek, nem szabad a magánytól való félelemben élni. minden esélyetek meg van a boldogságra. éljetek vele.

Itt is az a típushiba van, hogy a párkapcsolat felbontását egy kalap alá veszik (itt az anyós) a család felbomlásával. Ti egy család vagytok, szülőpár, kicsi gyerekkel: naná, hogy ha nem tűrhetetlen a helyzet, ez így is marad.

De ha potenciális partnerek akartok lenni egy új ember számára, akkor a válás és a szeparálódás (minimum külön lakrész) nem megspórolható!

Én férfiként szembesültem ezzel a "bajjal". Nálunk (tudtommal) nem volt félrelépés, de nem vagyok biztos benne. A feleségem talán sosem szeretet, és a szexben sem illünk össze, ma már alig áll fel... Egyszer próbáltam megismerkedni egy korunkbeli, egyedülálló, 3 gyerekes, nővel, de esélyt sem adott, mert ott van a feleségem. Beszélgettünk 1-2 órát, de amikor újra kerestem, akkor már nem akart látni. Azóta olyan mintha haragudna rám.

Szóval kilátástalannak tűnik. Szerettem volna, én is az egyik biztosból, a másik biztosba menni, de ez lehetetlennek tűnik.

Egy kapcsolatot akkor érdemes folytatni, ha MINDKETTŐ HÁZASFÉLben megvan a SZÁNDÉK. Nem releváns, hogy "Nem fogunk jobbat találni a másiknál és egyedül maradunk és erre későn fogunk rájönni." Honnan tudod? Nem jövőbelátó az ember. Miért ne találna egy egészséges, elvált ember partnert magának? Ha szeretne?

Az esetleges válást illetően: a 2 éves gyerek még azért elég pici - értelmileg értve. Más lenne a helyzet egy kisiskolás, vagy serdülő korú gyerekkel. "Kompromisszumokat kell kötni és lehet, hogy csak ennyit adott az élet." Ne hagyd, hogy ez a csalódás, ami a házassági intézménybe vetett hitedet alapjaiban megrongálta, tönkretegye az életkedvedet, az életörömödet. Ha Te 35 évesen így gondolkodsz, akkor még nem ismerted meg az élet szépségeit. Valahol a világban létezik egy férfi, aki pl. ugyanígy gondolkozik a szexről, mint Te, és intelligens, szeretnivaló ember. Anyós, após, édesanya, édesapa előszeretettel adnak tanácsot felnőttkorú gyerekeinek. A tanácsok a saját megélt életükből kiszűrt tapasztalat. A SAJÁT tapasztalatuk. A harmadik gyermekem 43 évesen szültem. Elhinnéd? Én 30 évesen nem hittem volna el, 2 gyerek után. Az ember nem tudja, hogy mit hoz a jövő. Minél hamarabb a saját lábadra állsz, annál hamarabb fogod becsülni magadat. És akkortól fogod biztosan tudni, hogy a számodra mi a fontos az életben.

13: Mert ez tisztességtelen így - mindkét féllel szemben. És számodra pedig méltatlan.

Harmadszor pedig: Kinek kell olyan férfi, aki nem áll meg a saját lábán életvitelileg, érzelmileg? Addig nem vagy partiképes!

Még elválni sem tudsz egyedül, egy másik nő segítsége kell hozzá...?

Szerintem nem kilátástalan a helyzet. 35 évesen gyerekkel és lakáshitellel is lehet újrakezdeni az életet és párt találni. 60-70 éves embereke újrakezdik az életet. Nehezebb nyilván, de csak annyi hogy nagyobb a szűrő. Lesz olyan aki nem vállalja be a gyereket vagy a gyerektartást, de majd a következő meg igen. Szerintem bárki gyomra azt nehezebben veszi be, hogy a kiszemeltje még a házastársával él egy fedél alatt, még ha nincsenek is úgy együtt.

Ha végérvényes az elhatározás lépjetek hamar. Ha együtt nem vagytok boldogok, akkor külön-külön találjátok majd meg azt.

Ha benne maradsz ebben a helyzetben ahogy tanácsolták, max szeretőt találsz.

Az, hogy az elsőző kapcsolat még anyagi okok miatt mérgezi az újat, teljesen ellehetetlenít mindent.

Én éltem így, mint új partner igaz ott még gyerek nem volt a képben. Pénzhiány volt, közös hitel, a páromnak nem lett volna hova mennie, ki volt szolgáltatva. Hittem benne, és emiatt elnéztem neki, hogy még együtt lakott az exével. Mindketten váltig állították, hogy már régóta csak barátok, a kapcsolat kihűlt. Külön lakrészük volt, de azért a konyhában összefutottunk. Szerinted milyen volt úgy szeretkezni, hogy közben azon gondolkozott mindkettőnk, hogy csak nehogy meghallja az ex? Borzalmas.

Hitegetett, hogy elköltözik. Eltelt fél év, továbbra is együtt lektak. Rájöttem, hogy hülye voltam, szakítottunk. Ha hiszed ha nem, most is közös lakásban vannak, az exem továbbra is ugyanezzel a szöveggel randizik. Meg is érdemli.

"Nem fogunk jobbat találni a másiknál és egyedül maradunk és erre későn fogunk rájönni. Kompromisszumokat kell kötni és lehet, hogy csak ennyit adott az élet. A szexet túlértékelik.

Ráadásul a gyereket is tönkretesszük. (Apa rendszeresen akarja látni.) "

Na ez ugy hulyeseg, ahogy van.