Mit éreznél ebben a helyzetben?

Nem volt a férjem,de megtörtént ugyanez. Én tényleg figyelek a kisebb jelekre is, mindig rákérdezek,ha úgy érzem valami baj van, de mégse tűnt fel nála semmi. Egyik este még a közös jövőt tervezgette(én sose hoztam fel ezt a témát,mert 19 voltam csak), majd a következő nap szakított,azzal,hogy kiszeretett belőlem. 2 napra rá együtt láttam egy közös ismerősünkkel,hétvégén már "hivatalosan" is együtt voltak.

Összetörtem teljesen. Azt hittem sose fogom túltenni magam,4 évet töltöttünk együtt.Aztán lassan jobb lett, újra eljártam társaságba, megtaláltam a régi barátaim, szereztem újakat. Megtaláltam a mostani párom és élem az életem boldogan. Így utólag szerencsésnek érzem magam,hogy nem maradtam mellette.

Még férjemmel ez van. Ő még kétlaki életet él, itt is van hétvégén, ott van hétközben, gyerekezik, elvan mint befőtt itt, ott meg a tök tudja. Néha beszélgetünk, máskor egymáshoz se szólunk...

Majd a válásnál rendezik, hogy kinek mennyi ideje kötelezettsége van a gyerekekkel, és akkor lesz jó végleg.

Javul a depim, kezdek jobban lenni.

(voltak jelek, de mire elővettem volna elcsitította az aggodalmaim, sőt fél éve azt hittem javulunk, ha nem is úgy mint a gyorsvonat, de Róma sem egy nap alatt épült)

Mit éreznék? Ott halnék meg! Legalábbis a lelkem!

Mit tennék? A mai eszemmel azonnal sarkonfordulnék és amilyen gyorsan lehet elmennék egy olyan helyre ahol üvölthetek,sírhatok,őrjönghetek és senki nem lát! Aztán mikor kitomboltam magam akkor elgondolkoznék és csak utána beszélnék vele!De csak azért,mert nagyon szeretem és nem akarnám hirtelen felindulásból bántani,mert nem érdemli,érdemelné meg még akkor se ha beleszeretne másba és el akarna hagyni!Szavakkal sokkal nagyobbat és mélyebbre lehet ütni és ilyen esetben az ember mondana mindenfélét ami éppen jön!