Mi a véleményed a házasságról?

A házasság önmagában SEMMI. Azért olyan amilyen , mert magában a házasságban nincs semmi. CSAK AZ, amit magaddal viszel!! CSAK AZ, amit a másik magával visz....

A házasság nem más, mint korong a fazekasmester kezében. CSAK a korong, és semmi más: az agyagot, amelyből a csoda elkészül és a tehetséget, amely azt elkészíti TI adjátok, önnön lényetek által: A HÁZASSÁG OLYAN? AMILYENEK VAGYTOK!

Egyetértek az utolsó kettő hozzászólóval.

Én mindenképp házasságba képzelem el magam később. Még csak menyasszony vagyok. :)

Illúzióim nekem sincsenek, ismerem a statisztikát,s az csak évek múltán vagy visszanézve derül ki mindenről (egy sima együttélésnél papír nélkül is), hogy megérte-e, jó volt-e.

Minden a feleken múlik. És arról, hogy a szerelem elmúlik vagy nem, ki mennyire hűséges, kitartó, mennyire tart ki a másik mellett egyéni döntés kérdése.

A nagymamám mondta, hogy nem kell mindent eldobni ami már megkopott, a szerelem elmúlik.

Én úgy voltam ezzel a dologgal, hogy nem minden jöttmenttel, csak hogy házas legyek... de ha megtalálom a megfelelő férfit akit szeretni tudok, és ő is engem, valamint összepasszolunk, lelki társak vagyunk, minden működőképes a kapcsolatunkban, akkor szeretnék házasságban élni.

Nem akartam valakinek a . Hanem házastárs. Igazi huszadik élettársa lenni, se épp csak a jelenlegi barátnő, szerető... Tényleges elköteleződést vártam attól a férfitól akivel megosztom az életemet.

Nem volt bajom az együtt éléssel sem ( fél évet mi is csak együtt éltünk a férjemmel esküvő előtt) de azért nem a végtelenségig....

Nem óhajtottam olyan férfival lenni akinek kényelmes, hogy dolgozunk, együtt élünk, van szex, meleg étel, mosott ruha ...miegymás... de elköteleződés az smafu... ki van zárva. És igen. Úgy gondolom hogy az felé akit szeretünk, az igazi elköteleződést a házasság adja. Gyerek lehet úgy is hogy a felek nincsenek együtt, nem egy pár. Nem is szültem volna gyereket annak aki nem vett el előbb.

Nekem nem kellett volna olyan férfi aki mindenféle olcsó kifogással nem akar feleségül venni... az ilyenek nem biztosak abban hogy az adott nő mellett akarnak maradni. Várnak, hátha jön jobb, szebb, stb... és aztán könnyebb lelépni. Kiskaput hagynak. Nem vállalnak felelősséget. Ha gyerek is van, az sem gond annak aki le akar lépni...fizetik a minimális gyerektartást, az anyuka nyomorog szegény babával, a pasi meg gondtalanul éli világát az új szeretőjével.

A válás az macera, szóval inkább nem házasodnak. Sokkal kényelmesebb.

Engem nem érdekeltek soha a statisztikák. Rengeteg oka lehet annak ha 2 ember elválik. Rosszul választottak, nem ismerték meg egymást eléggé stb... ez engem hidegen hagy. Ez az ő nyomoruk.

Én úgy voltam vele, hogy én akarom megtapasztalni, megélni milyen ha házas vagyok. Igen, boldogok voltunk amíg együtt jártunk, és akkor is amikor már együtt éltünk. De a házasság olyan plusz jó érzést ad, amit nem érthet meg, csak az akinek fontos volt, és később meg is éli a dolgot. Nagyon jó érzés, hogy az akit szeretek, annyira szeret engem, hogy elvett, elkötelezte magát mellettem.

Szóval én házasságban akartam élni. Élek, és boldogok vagyunk. N/28

kicsit összekavarodott a szöveg:)

szóval nem akartam valakinek a sokadik élettársa lenni, hanem igazi elköteleződést vártam attól akivel összekötöm az életem.

Szuper dolog, mert így tapasztalom. És hálás vagyok annak, aki kitalálta :)

Persze mindkét felen múlik a működése.