Férjemnek egyre karcsúbb a munkakedve és egyre kövérebb a szabadságvágya. A kortól lehet? Mi erről a véleményetek?

44 éves. Nagyon fiatalon nősült, 21 évesen elvett egy nőt, akinek 2 kis gyereke volt. Emiatt onnantól rengeteget dolgozott, hogy eltartsa a családját, volt, hogy 3 munkahelye volt. Kb. 10 év után váltak el, mi ekkor jöttünk össze. Mondhatni, hogy a nulláról kezdtük 13 éve. Remekül sikerült mindenben együttműködnünk, sokat dolgoztunk mindketten, mostanra elértük, amit akartunk. Építettünk egy házat, olyan autóink vannak, ami tökéletesen megfelel nekünk, úgy néz ki, a kis hitelünktől is megszabadulunk nem sokára.... Viszont ettől függetlenül vannak nagyon rossz hónapok, mikor bizony szorosra kell húzni a nadrágszíjat. Férjem vállalkozó, és a bevételétől függ nagyrészt az aktuális anyagi helyzetünk. Én alkalmazottként dolgozom 8 órában, 2 gyerekünk van egyébként.

Férjem 1-2 éve változott meg. Nem velem. Kettőnkkel minden rendben van, jó a kapcsolatunk. Boldognak vallja magát, érzem, hogy szeret minket, család-centrikus. Viszont úgy érzem, felelőtlen lett, néha olyan kamaszos. A múlt hónap egy nagyon nehéz hónap volt, mert rengeteg kiadásunk keletkezett és bevétel nem nagyon volt. A gyerek ebédjét nem is tudtuk befizetni az oviban, ami nem gond, lehet ilyet, hogy kettőt fizetünk egyszerre utólag, de nem szoktunk ilyet. A csökkenő bevételt annak tudom be, hogy ő 1-2 éve rendszeresen naponta van, hogy 2-szer is bezárja a céget és elmegy kávézni, fél órára. Ezen már vitáztunk, azt mondja, ő nem robot, szüksége van szünetre... Tegnap kiakadtam, mert este kibökte, hogy munkaidőben a barátaival elment motorozni. Nem tudom, mi lesz így hosszú távon, de egyre jobban érdeklik a haverok meg a csavargás, mint a munka, holott nem vet fel a pénz minket. Pedig megtehetné, hogy munkaidőn kívül megy rajolni a srácokkal. Én spórolós vagyok, be tudom osztani a pénzt, tehát biztos nem azért van, mert én elherdálom, amit ő megkeres. Viszont magamtól megvonok sok mindent, egyetlen cipőm van, ruhám alig, mert a fizetésem elmegy a kajára, háztartásra, gyerekekre. A férjem ügyfelei felől is egyre többször visszajön olyan vélemény, hogy nem dolgoztatnak már vele, mert nehéz őt elérni és a határidőket nem tartja be, és látják, hogy munkaidőben kávézni jár. Férjem szerint ezeket azok terjesztik, akik irigyek rá, hogy ő ezt megteheti, és hogy így is van éppen elég ügyfele. Szerintetek mi miatt változhatott így meg? Kiégett? Kapuzárási pánik? Esélyes, hogy megértessem vele ezeknek a dolgoknak a következményeit? Vagy lehet, hogy ő gondolja jól, minek gürizni és nem élvezni az életet? Előtte törekvő volt, megbízható. A szüleim is rossz szemmel nézik ezt, igyekeznek nem beleszólni, de olykor hangot adnak a rosszallásuknak, mikor munkaidőben összefutnak vele a városban és látják, hogy lődörög. Akkor én hallgatok tőlük. Csak az írjon, aki tud valami használható tanácsot vagy véleményt írni! A leoltásra, lehülyézésre, megérdemlitek, biztos megcsal, homokos lett, válni akar, elrabolták az UFO-k típusú beszólásokra nincs szükségem! Köszönöm előre is! :)