A feleségem pótanyát "játszik", de egyre nehezebben viselem. Ti mit tennétek?

Ami azt illeti, én is "pótanyja" vagyok a saját húgomnak. Én 30 vagyok, ő 15.

Már elég nagy voltam, amikor született. Hurcibáltam magammal mindenfelé...még a házibulikba is elvittem magammal már akkor, amikor még pelenkás volt...

Mi (én, anya és tesóm) nagyon kötődünk egymáshoz! Amikor elköltöztem a családi fészekből még vagy 3! évig meló előtt hazaugrottam, hogy egy kávét igyunk meg együtt és hetente többször mentem el a hugiért oviba/suliba.

Mi már csak ilyenek vagyunk. Habár már messzebb költöztem azóta, napi szinten beszélünk egymással (kihangosítva). Általában akkor amikor vacsorázunk, így egy kicsit olyan mintha mind együtt lennénk.

Soha nem jelezte a férjem, hogy ezzel bármi problémája lenne. Sőt!

Amikor megyünk kirándulni vagy nyaralni, akkor még ő kérdez meg engem, hogy vigyük-e hugit. Mi már csak ilyenek vagyunk. :)

Ha majd egyszer anyukánk meghal, akkor igenis gondoskodni akarok a testvéremről! És tudni akarok a mindennapjairól!

Hiszen csak én leszek neki, mint "anya". És csak mi ketten leszünk egymásnak, akiben Anya még ott van. Én belsőleg hasonlítok nagyon rá, a tesóm inkább külsőleg, de mindketten ugyanúgy gesztikulálunk, mint Anya.

A feleséged nem elég érett ahhoz, hogy feleség legyen.

Még csak 20 vagyok, de kibírom, hogy kéthetente tudok csak hazalátogatni a családomhoz, pedig tényleg nagyon ragaszkodom hozzájuk.

Talán nem jól dolgozta fel a gyászt. Vagy még nem dolgozta fel, ami már kóros. Nem töltheti be az édesanyja helyét ő az apa életében mindig gyermek marad, az öccsnek pedig testvére.

Nem nőtt fel a házassághoz. Az hogy együttérzést tanusit az apával és az öccsel, rendben, de nem jelenthetnének többet neki mármint te. Mindig az apja marad amig él, és a tesó az tesó, :) te már a férje vagy, amit nem tud megélni . Feladta az életét mert hozzád költözött ? - ez vádaskodás, akárhogy is nézem.

Mit lehet tenni ? Vagy tűrsz még, változhat, vagy elválszk, és egy olyan lánnyal ismerkedsz meg a jövődre nézve, aki szivesen tölti veled minden idejét.

Ez már nem nevezhető normálisnak, de előfordulnak ilyen esetek.

Ez valószínűleg a néhai anyósod egykori elvárásainak teljesítése.

Megfigyeltem, hogy ha egy nőnek van mondjuk két gyereke és a kisebbik fiú, a nagyobbik lány, akkor sok esetben a lány felé az az elvárás (főleg ha min 2-3 év vagy több a korkülönbség), hogy ha úgy alakul a helyzet, töltsön be anyai szerepet a családban.

(Egyik barátnőméknél is hasonló van, mióta az öccse is Budapesten él, az anyjuk elvárja, hogy a lánya vendégül lássa, főzzön, mosson az öcsire, hétvégére hívják meg magukhoz...pedig a barátnőmnek is férje van már, de állandóan lelkiismeret-furdalást akarnak neki okozni, ha egy olyan hétvégét akarna, amikor az öccsét nem hívja át.

Bár ott él az anyuka, de elég messze Budapesttől.)

Persze a ti helyzetetek annyiban más, hogy nem él már az anyósod, de a feleséged lehet, hogy tudat alatt is ennek az elvárásnak akar megfelelni.

Én megmondanám neki, hogy érthető, hogy bizonyos értelemben pótolni akarja az anyát, de azért nektek kettőtöknek is kellene magánélet, olyan napok, olyan programok, amikor csak ketten vagytok és nem mással foglalkoztok, hanem egymással.