Házasság pro/kontra?

Én házasságpárti vagyok, de nem ítélem el azt, aki nem akar megházasodni. Nekem van abban egy spirituális gyönyör, hogy kijelentem hivatalosan, hogy én ezzel az emberrel akarom leélni az életemet.

2-es, jó nagy marhaságot írtál. Szerinted az, akinek polgári házassága van, nem szerelemből teszi? Sőt, mondok jobbat: én nem hiszek Istenben (a keresztény istenben legalábbis nem, inkább agnosztikus vagyok). Nem is lesz templomim. Akkor nem szeretem a páromat? Hahaha. Buta vagy.

" Csak Isten színe előtt, valahogy nekünk ez fontosabb volt, mint az anyakönyvvezetős változat. "

Aha... csak sajnálatos módon a házassággal járó jogokat nem Isten, hanem az állam garantálja. Lehet ebből nagy pofára esés, ahogy írták is.

Akinek valóban "nem számít" a papír, az aláírja. Pont azért, mert nincs jelentősége. Aki nem írja alá, pontosan tisztában van a súlyával, és nem hajlandó végegesen elkötelezni magát.

én is azt érzem, hogy a házasság már csak egy lépés volt, az elköteleződés nekem már a költözéssel megtörtént..egy közös ingatlan nagyobb dolog vagy egy közös gyerek pedig óriási...

a házasság az egy plusz

Nincs pro és kontra. Minden pár válassza a nekik megfelelő és tetsző együttélési módot attól függően, hogy nekik mi a fontos.

Mi azért házasodtunk össze, mert egyrészt egy szép gesztusnak éreztük a kapcsolatunk megpecsételésére, másrészt teljes vagyoni, jogi, társadalmi közösséget akartunk vállalni és hivatalosan is egymás hozzátartozói szerettünk volna lenni.

Ez a mi értékrendünk, másoké meg más. Ennyi.

mi azért nem szeretnénk házasodni, mert nekünk nem jön be a másnaptól minden egyes megkeresett fillér közös vagyonnak számít-dolog.

6 éve élünk együtt, kialakult köztünk egy érzelmi szövetség, ezen a papír már vajmi keveset változtatna.

ettől függetlenül tiszteletben tartom azt ha valakinek fontos az esküvő.

ha majd lesz gyerekünk, úgyis örökli a vagyonunkat, ha netán szétválásra kerülne a sor, akkor sem semmizzük ki a másikat, lévén hogy mindenki azt viszi amit hozott, nem szoktunk közösen vásárolni semmit. mindkettőnknek van saját lakása, autója, az ennél kisebb értékű dolgok pedig eddig sem képezték vita tárgyát.

Én szerettem volna házasságban élni, ha megtalálom az igazit. Szerettem volna igazi elköteleződést.

Nem csak az xedik barátnő lenni, az bárki lehet.. nem csak élettárs...az is bárki lehet.

Nem volt bajom az együtt éléssel, de nem a végtelenségig.

Nekem ez olyan jövőtlen kapcsolat ami nem tart sehová...(kb olyan, hogy most veled vagyok, de nem megyek hozzád mert hátha jön jobb, és akkor könnyebb lelépni ha nem vagyunk házasok)

Számomra aki nem akar házasságban élni azzal akit elvileg szeret akkor csak kiskaput akar hagyni magának, hogy könnyebben, macera nélkül leléphessen ha jön egy másik férfi/nő, aki szebb, jobb, stb...

A férjem úgy gondolta, ha megtalálja az igazit, az egyetlent, a lelki társát, őt feleségül fogja venni. De ha a nőnek nem fontos, neki az együtt élés is megfelel.

Mindkettőnknek első házasság, és utolsó is. Viszonylag fiatalon házasodtunk. Én 25 voltam, a férjem 22.

A házasság melletti érvek: mert így tisztességes,...erkölcsileg, társadalmilag, vallásilag.

A házasság elleni érvek: szerintem, akik ellenzik csak kifogást keresnek. Azon nevetek a legtöbbet, ha azt mondják, h csak felesleges papír...jah, ha felesleges, akkor nem tök mindegy, ha a másiknak ezzel örömet okozhatnak?

Elvagyunk mi kérlek jogok nélkül is már 16 éve. :)

Ha nem hiszel Istenben még jó, hogy nem házasodsz templomban, ez alap. Aki megteszi, az ám az igazi képmutató.

Akinek nem számít a papír, az írja alá? Ez nagyon szánalmas felfogás. Pont, hogy a papírt minden áron aláírni akaró fél válik ezáltal hiteltelenné. Ennyi erővel vegyünk még egy harmadik autót, mert bár felesleges, de a feleségnek tetszik, mert cuki rózsaszín, és neki fontos, hogy legyen egy ilyen autó is.