Elvárható-e egy 3-szintes,4-hálószobás családi házban, hogy egy porszem se legyen, ha a feleség teljes munkaidőben dolgozik?

A klasszikus: férj keresi a pénzt, feleség ellátja a háztartást, már nemigazán működik. Legalábbis, igen ritka.

Nálunk is ez volt a felállás eleinte, hogy enyém a háztartás. Teljes munkaidő mellett. Egy idő után úgy kiborultam, hogy egész nap ugráltam, sosem volt időm kipihenni magam, ráadásul 5 percet nem tudtam magamra szánni... hogy nem gondolnád!

Aztán kiálltam magamért úgymond. Mostmár a párom is besegít a házimunkába, ha nem, közlöm vele a feladatait, és hogy x időpontban legyen meg. Nem hagyom elsunnyogni. Amúgy magától nem csinált volna semmit, majd addig fajultak a dolgok, hogy különköltözést javasoltam.

Nekem nincsenek olyan igényeim hogy egy porszem se legyen, csupán annyi, hogy bármikor, ha jönnének vendétek, bárki, ne kelljen a szennyest a szoba közepéről a szekrénybe gyömöszölni, vagy a mosatlanokat a pult alá, vagy valami szekrénybe ami nem pukkadozik épp a szeméttől... szóval egy alapvető igényesség.

Utánam nem kell soha hogy pakoljon, de azt elvárom hogy a saját dolgaira figyeljen, hogy ne csináljon még plussz munkát nekem, mikor van bőven, anélkül is.

Igazából, ha mindkét fél dolgozik, szerintem bunkóság azt várni a nőtől, hogy kiszolgáljon, csak mert a férfi fáradt. Mintha nekünk nem lenne fárasztó egy nap, vagy nem lenne megterhelő x feladat elvégzése. Figyeljen mindenki magára úgy hogy a másik embert ne terjelje feleslegesen, és a fennmaradó dolgokat csinálják közösen.

Nálunk nekem van rövidebb munkaidőm. 8 óra. A férjemnek 12.

3 órával hamarabb érek haza. 3ból 1, másfél órát nagyjából rászánok mindennap a tisztaságra. Tehát a férjem itthon sincs ilyenkor.

Mikor hazaérek, megnézem a híradót, aztán indul a buli....felteszem a kaját (főzök). 2 naponta Fel is söprök, összeszedem a szemetet mindig...ilyesmi.

Ha kész a kaja, elmosogatom amit használtam, letörlöm a pultokat, asztalt. Elpakolok. Letörlöm a tűzhelyet.

Még olvasni vagy netezni vagy sorozatot nézni is van időm.

Felmosni hetente 1x szoktam péntekenként mindenhol. Akkor csinálok plusz felmosást, ha esett az eső, és a kutya összemászkál mindent...

Szombaton elindítom a mosást, a férjem tereget. Boltba megy a kisebb bevásárlásra. Ő viszi ki a szemetet is. Ő intézi a postát is. A tányért amiből eszik, nem széthagyja, hanem a mosogatóba teszi, a szennyes ruháit sem dobálja szét a házban, hanem a szennyesbe teszi. Nem nehezíti a dolgomat, nem csinál nekem plusz munkát.

Hétvégén sose alszik sokáig, úgyhogy ő csinálja meg a reggelijét is. Nem is tudnék elviselni olyan pasit aki annyira életképtelen, hogy engem riadóztatna hétvégén hogy reggelit készítsek, mert magának nem tudja, vagy nem akarja megcsinálni. Hát nem....nem az anyja vagyok, és nem is a rabszolgája. Én tovább szoktam aludni. Van hogy 1 óráig is.

Vannak saját feladatai is: ami házon belüli, de nem olyan gyakori. pl begyújtás, vagy könyvespolcot szerel, villanykörtét cserél, csapot szerel, vagy kinti: fát vág, füvet nyír.... de pl port is együtt törlünk.

Szóval igen. Be kell fogni a pasikat is. Akinek nem tetszik, tudja merre van az ajtó. Én is fáradt vagyok, nem csak ő. Más kérdés, hogy a férjemnek sose volt a "befogással" baja. Csak szóljak:) pl hogy mikor viszik a szemetet....hogy kivihesse. Mert elfelejti:)

Anyám szerint nekem kb csicskulnom kéne és mindig mindent nekem megcsinálni és ugrani....és azt is elnézni ha széthagyja a cuccait, és anyám szerint nekem szó nélkül össze kéne szednem:D Mondtam neki, hogy az én férjem nem lesz olyan mint az apám....na ő semmit nem segített anyámnak, pedig mindketten dolgoztak. Ő meg hagyta. El is váltak.

Erre már nem igazán tudott mit mondani.

Kedves 12-es! 11-es válaszoló vagyok. Azt azért vitatnám, hogy melyik gyerekem segít be többet a háztartásban. Nagyjából egyformán kapnak feladatot. Nem mondtam, hogy csak és kizárólag a lányom mosogat. Mondjuk egy nap kétszer kell, ebből 1 az ő feladata, de arra sem kérem meg mindig. Elmosogatni nagyjából 5 perc magunk után, míg ha valamit szerelni kell, vagy fűnyírás, kertészkedés a feladat, akkor az van hogy egy egész napot, de legalább egy délutánt elvesz.

Én nem gondolom, hogy a gyerekeinknek olyan sanyarú sorsa lenne amiatt, mert igenis egy közösség, egy család vagyunk és nekik is ki kell venniük a részüket a közös feladatokból, ami mindannyiunk érdeke.

Nem mellesleg én őszintén remélem, hogy ezerszer értékesebb és normálisabb embereket sikerül faragnom ezáltal a gyerekeimből, mint amilyen a kérdező párja lehet, ha elvárja, hogy mindig csillogjon minden a házban, de segíteni büdös.