Akik nincsenek közös kasszán, hogy oldják meg a fizetés dolgot?

Nem értem ezt a külön kasszát.

Ha az egyik elveszti a munkáját, akkor azt írjátok, természetesen akkor éltek a másik fizetéséből.

De ha a másiknak újra lesz melója, akkor visszaadja az addig rá költött pénzt vagy mi? Vagy onnantól ugyanúgy megy tovább a külön kassza, ha lesz melója? Akkor mi értelme a külön kasszának?

Bolondok vagytok mind. Fel kéne nőni...

OFF #52 miért zavar az téged, ha bolondok vagyunk? Miért kellene felnőni? Mert te azt mondod?

Egyébként elgondolkodtam, hogy nálunk a külön kassza azt jelenti, hogy az összeadjuk a jövedelmet (közös), levonjuk a közös részt, és a fennmaradó részt kettéosztva abból külön -külön SZABADON gazdálkodhatunk. Az értelme a szabadság, nem az, hogy azt nézzük, ki mennyit keres.

de ha a közöst összeadjátok, és a maradékot szabadon költitek, az miért közös? nálunk is így van. Csak nálunk van sorrend. Befizetjük a kötelezőket, ami marad, azt pedig szórakozásra, hobbira költjük. Ez nálunk igaz, havi 10-20 ezer forint között mozog. És mi közös kasszán vagyunk. Mi is szabadon költjük a lóvét. Csak megbeszéljük, mert szerintem így közös.

A másik, hogy valaki írta, hogy nincs vita, mert mindenki a saját hobbijára költ a fennmaradó pénzből. Ez így rendben is van. De mi van akkor, ha az egyik lakásra gyűjt, a másik az autóját bütyköli belőle? Jobb lenne közösen gyűjteni a házra nem? vagy akkor az csak az egyik nevén lesz? Nem, mivel vagyonközösség, igaz? Akkor mi értelme? főleg, ha úgy sem hagyod sz.ban a másikat, ha baj van.

"És ha a híres neves külön kasszások közül az egyik fél elveszti a munkáját? akkor az éhen hal, míg a másik a hobbijaira is tud költeni a kaja mellett vagy mi?"

Szerencsére van annyi bevételem, hogy a közös számlára utalt pénz és a magamra költött saját pénz után félretenni is tudjak. Összegyűlt már a számlán annyi pénz, hogy évekig lehetnék munkanélküli anélkül, hogy a párom pénzéből kelljen kuncsorognom. Hisz készülünk a gyerekre, és nem akarnék abból a minimális összegből itthon tengődni, na meg ugye a mai világban érdemes számítani arra is, ha valaki elveszíti a munkahelyét.

Láttam, hogy felmerült a nyaralás is. Nálunk is úgy működik általában, hogy egyikünk fizeti a szállást, másik az utazást, hisz ez nagyjából azonos összeg szokott lenni. A közös számlára pedig szintén fele-fele arányban utaljuk el a saccolt összeget, ami elegendő lesz költőpénzre, ételre. Eddig mindig kijöttünk belőle, általában marad is. Ennek egy részét utazás előtt kivesszük és átváltjuk, de ahol csak lehet, igyekszünk kártyával fizetni.

55 vagyok. Valószínűleg a "kuncsorgás" kicsit félreérthető, és arrogánsan hangzik. Tudom, hogy sokaknál természetes, hogy a párjuk eltartja őket, míg ők otthon vannak. Valószínűleg nálunk sem okozna ez gondot, ettől függetlenül nem azt szoktam meg, hogy nekem megvegyenek bármit is, szeretek önellátó lenni, szeretek abból a pénzből dolgokat megvenni, amiért én dolgoztam. És ezt valószínűleg nem is tudnám legyőzni sosem, ezért nem érezném jól magam, ha valaha is rá lennék szorulva arra, hogy más tartson el. Ezért is gondolkodok előre, és teszek félre havonta pénzt. Abban a néhány évben sem akarok nélkülözni, míg itthon leszek a gyerekkel. Természetesen a kaját, és az egyéb szükséges dolgokat szó nélkül megvenné a párom, ebből sosem lenne gond. Viszont nem lenne pofám azt kérni, hogy vegye meg a szokásos Gucci parfümömet, ha elfogy, illetve vegyen új ruhatárat, mert kihíztam az előzőt a gyerek miatt, majd még egyet, mert visszafogytam, de a régi ruháimat már nem akarom hordani. És mivel megszoktam a szép ruhákat, parfümöt, ékszert, sminket, ezeket igényelni fogom akkor is, ha X ezer forintos (nem vagyok otthon a témában egyelőre) gyesen leszek itthon. De úgy nem igényelném, hogy más vegye meg őket.

Minden pár és háztartás más, úgy gondolom. Nekem ez a normális, ettől függetlenül elfogadom a közös kasszát, illetve a külön kassza egyéb működtetését is, hisz millióféle példa van rá a miénken kívül. Mások miért nem képesek felfogni és szó nélkül elmenni emellett? Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy embereknek miért okozza az a napi boldogságát, hogy azon csámcsognak, hogy na a sok hülye külön kasszás... Én meg mondhatnám a sok válásos/vagyonmegosztásos kérdésnél, hogy na a sok hülye közös kasszás, mégsem teszem, mert nem szólok bele olyanba, ami nem rám tartozik.