A hisztis nők miért nem jöttek még rá arra, hogy ha nem várnának addig, míg totál idegesen lesznek, hanem már az elején, mikor zavarni kezdi őket valami, megmondanák a párjuknak, akkog higgadtan is meg tudnák mondani, és nem lenne konfliktus?

Kérdező!

A kérdésedet 1 mondatban leírhattad volna.

Hisztit kapok a hozzád hasonló szófo*ógépektől!!!

Utálom, hogy a nők, bárhogy fejezik ki nemtetszésüket, mutatják ki érzelmeiket, "hisztisnek" titulálják őket. Ez valami gyűjtőfogalom a "nem helyes női viselkedésre"?

Egyébként igen, nem szabad gyűjteni, mert ha benyeled, egyre frusztráltabb leszel. Én például nem robbantam, hanem áldozatot játszottam sokáig. Nagy hülyeség volt.

Erre én annyit mondanék, hogy a pasin is múlik, hisztis-e a nő. Mivel a párom meghallgat, és érdemben reagál is a felvetéseimre, ezért nuku hiszti.

Míg az exemnek hiába mondtam valamit szépen és türelmesen, le se sz.ta az egészet egész addig amíg ki nem borítottam a bilit... Na ezek után kijelenthetjük, hogy e tekintetben is kettőn áll a vásár. Aki nem hallgat a szép szóra az ne csodálkozzon, ha előbb utóbb üvöltenek vele, mint a fába szorult féreg...

Akkor normális, hozzád illő párt válasz.

Ha jól érzi magát a nő a kapcsolatban, akkor nem "hisztizik".

A hiszti már bajt jelent.

Az nem hiszti szerintem, hogy ha egy nő elmondja a problémáit, mi bántja.

Az mennyivel jobb ha a szőnyeg alá söpörnénk legyen akár nőről vagy férfiról szó. Sajnos tapasztalom, hogy a párom képes a szőnyeg alá söpörni ami bántja és majd egyszerre jön nála elő, mint pl most. Ilyenkor a legrosszabb azt hallani, hogy nem bírja tovább már és szakítana miközben előtte még azt mondta, hogy nagyon szeret és tudom ez így is van.

Nem olvastam el a kommenteket, én csak a saját esetemet szeretném leírni.

Az előző párom szerint én egy hisztis nő vagyok, mert mindig elmondtam, ha valami nem tetszett, ha valamit én másképp szerettem volna. Elmondtam neki nyugodtan egyszer, kétszer, ki tudja hányszor. Magasról tett rá. Amikor már ezredszer mondtam el neki, akkor már tényleg idegesen, hisztisen tettem ezt, na persze akkor is magasról tett rá. Szóval azért nem biztos, hogy aki hisztisnek van titulálva, az tényleg olyan is. Nem mindig lehet tudni, mi van a háttérben.

Én is úgy vagyok, mint sokan előttem. Persze hozzátartozik, hogy érzékenyebb vagyok az átlagnál, de nincsenek extra igényeim, nem várom el, hogy a párom fizessen helyettem, és nem verem magamat a földhöz minden egyes alkalomkor. Egy ideig semmi bajom nem volt, de ahogy elkezdtem beavatni a páromat a személyesebb ügyeimbe, bizony előfordult, hogy később azokat ellenem fordította szóban a viták alkalmával. Egy ideig gyűjtögettem magamban szépen ezeket, de annyi sérelem felgyűlt, hogy igen, képes voltam "hisztizni". Ez annyit jelent, hogy hevesebben reagáltam dolgokra, hamarabb sírtam el magamat, és baromi feszült voltam, mert ugyan el akartam mondani neki a legmélyebb dolgaimat is, féltem ettől.

Persze mint mondtam, én sem vagyok tökéletes. Érzékeny vagyok, könnyen sértődök, és néha áldozat szerepet játszok. De leginkább úgy látom, hogy a "hisztiségem" a mellettem embertől függ javarészt.

Azóta talán kissé változott a párom olyan irányba, amit szeretek, és ennek hatására én sem veszek magamra annyi mindent, és nem fújom fel a dolgokat.

Amúgy kérdező, szerintem a hisztis nő még hagyján, na de a hisztis férfi... annál nincs rosszabb. :)