A hisztis nők miért nem jöttek még rá arra, hogy ha nem várnának addig, míg totál idegesen lesznek, hanem már az elején, mikor zavarni kezdi őket valami, megmondanák a párjuknak, akkog higgadtan is meg tudnák mondani, és nem lenne konfliktus?

Én megértem a hisztis nőket, mert ha engem zavar valami, én se szívesen szólok rögtön, hanem reménykedek, hogy majd magától abbahagyja az illető, aki olyasmit csinál, ami zavar engem, mert nem szeretném magamra haragítani. De rájöttem, hogy ha addig várok, míg elszakad bennem a cérna, akkor nem fogom tudni higgadtan-nyugodtan megmondani, és pont, hogy akkor fog rám megharagudni, úgyhogy levontam a tanulságot, és Veletek is meg szeretném osztani, hogy jobb legyen a kapcsolatotok a párotokkal, és általánosságban is az emberekkel, hogy venni kell a bátorságot, már akkor szólni, amikor még higgadtan-nyugodtan tudsz, és nem pedig megvárni, míg elszakad bennünk a cérna, mert pont hogy azzal fogjuk jobban magunkra haragítani a másikat, és nem pedig azzal, ha higgadtan-nyugodtan megmondjuk, hogy mi az amit a másik úgy csinál, ami nem tetszik, és legyen szíves változtatni rajta.