Hogyan mondjam meg a férjemnek, hogy szeretnék, egy kis önállóságot?

Ezt az elején rontottad el.

te sem vagy a helyzet magaslatán, ha ilyeneket írsz: " mert ugye most múltam 6 éves"

Ezt már elrontottad, mert belementél egy ilyen helyzetbe.

Innen nehéz kilépni, de nem lehetetlen. Legyél határozott és önálló. Ha ez nem megy, akkor így jártál.

Hányszor kell még leírni azt, hogy gyerekszülés, házasság előtt ismerd ki a másikat?

Agyam eldobom, hogy nők még mindig belemennek egy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe.

Állj a férjed elé és mond meg neki kerek perec, hogy nem vagy kiskorú, és nem akarsz az anyjáéknál lakni, ilyen egyszerű az egész. Előtte hol laktatok, oda lettél paterolva?

Azért az is furcsa, hogy a párod odapaterolt, ebből az jön le nekem, hogy nem bízik benned eléggé vagy lehet, hogy rosszul érzékelem?

Ha három éve tűröd, és eddig nem szóltál, akkor a te hibád.

Mi az hogy oda lettél paterolva? Szólsz: nem megyek, kész, ha valami baj van, akkor hívok mentőt, amúgy meg tudom oldani.

Persze, hogy életképtelennek gondolnak, de nem nyitod ki a szádat!

Beszélj a férjeddel. Ha nem változik a helyzet, pakold össze a cuccod, és húzz el onnan. Biztos van egy barátnő, vagy a szüleid, akihez mehetnél....akárki.

Én bele is döglenék ha így kellene élnem. Nekem kell hogy barátnővel, baráttal elmenjek néha beülni valahová dumálni vagy valami. Tudod, levegő.

Amúgy meg, ha nem tudsz rögtön eljönni, és el akarsz menni valahová, nem vagy köteles beszámolni róla az ősöknek. Fogod magad, és mész. Aztán anyuci árulkodjon csak nyugodtan...ki nem szarja le?

Vagy kitörsz, vagy belesüppedsz a posványba. Te döntöd el.

Ha esetleg az van hogy te nem dolgozol, akkor sincsen joga így bánni veled.

27/N