Milyen dolog ez?

32 éves nö vagyok, és sokkal kevesebb fizetésem van mint az élettársamnak. A városban ahol lakunk óriási a munkanélküliség, èn örülök annak is hogy igaz hogy nagyon kevés pénzért de van munkám. Érezteti hogy ö a pénze miatt felsöbbrendü, és hogy én rá vagyok szorulva anyagilag, megkaptam hogy az ö lakásában élünk, ö fizet mindent és alapvetöen ö a hös a pénze miatt. Az tény hogy valóban nagyon keveset keresek (nem azért mert nincsenek végzettségeim, vagy mert lusta volnék, hanem azért mert 15%-os a munkanélküliség nálunk és örül az ember ha 4 òrában de van munkája.) 32 ezer ft a fizetésem, amiböl megveszem a "havi" nöi dolgaim (intim betét pl, tehát nem drága kozmetikumok stb), feltöltöm a telefonom, és bevásárolok. Máris elment a fizetésem. Szinte minden nap anyukáméknál eszünk, mert nem ad pénzt arra hogy fözzek. Én szégyenlem magam emiatt a szüleim elött. Nem azt mondom hogy "adja le" a fizetését, de ételre adhatna pénzt hogy tudjak fözni. Ö netto 120-at keres plusszba néha ugyanennyiért maszekol. Rossz és fájó hogy ilyen velem, tudom hogy hol tartja a pénzét, de sosem veszek ki belöle, inkább a szüleimtöl kérek, mert nincs kedvem ahhoz hogy "könyörögjek neki" 500 ft-ért. Ha nagy ritkán ad valamire pénzt, akkor azt visszakéri. Ö úgy lett nevelve, hogy az életben a legfontosabb dolog a pénz! Nagyon rossz érzés hogy egy sz.r csóróként kezel azért mert nekem nincs pénzem. Volt valaki ilyen helyzetben hogy a másik éreztette hogy ö több, jobb mint a társa csupán azért mert több a pénze?