Mukodik még valahol az hogy a férjetek végzi az osszes házimunkát?

Az, hogy hogy működik egy háztartás, egy család, az kizárólag a benne élőkre tartozik. Ha nektek így jó, így hatékony, és mindenki elégedett és boldog, akkor remek. Senki más véleménye nem mérvadó.

Személy szerint nálunk fordítva van, de nem azért, mert ő a férfi és én a nő, hanem mert én vagyok itthon várandósan, ő meg dolgozik hétig. De ha fordítva lenne, akkor megcsinálná, ahogy takarít hétvégén, főz, mos, tereget, mindent megcsinál ő is, ha nekem nincs kedvem, időm, vagy épp ráér. Nem kell ezen fennakadni, szerintem.

A háromra érnék haza, én is mindent megcsinálnék a 9-re hazaeső páromnak (de legalábbis összeütnék valamit), szóval fordítva sem nagyobb dolog ez, csak azért, mert férfi végzi el.

Most én épp munkanélküli vagyok (vagyis a páromnak nem kell segítenie itthon semmiben - ő segítene szívesen, de nyilván nem marad semmi munka, mire hazaér :D), de amíg dolgoztam, sokszor a párom után értem haza. Akkor ő is meleg étellel várt, és többnyire el is mosogatott. Nagyon hálás voltam érte, de bűntudatom nem volt, egy családban meg kell osztani a terheket.

Én jóban vagyok anyósommal, de neki is voltak néha finom kis megjegyzései (míg dolgoztam), hogy mennyire rendkívüli a párom, hogy mosogat. Ha én munka után főztem, takarítottam és mostam egyszerre, az persze semmiség volt :D De nagy nehezen végül is igazat adott nekünk, amikor kedvesen bár, de "kiosztottuk", és belátta, hogy jól csináljuk a dolgokat.

Mennyire örülne anyósod, ha párod munka után leülne sörrel a kezében a tv elé, te hazaérnél kilencre, még takarítanál és főznél, aztán mire együtt lehetnétek a férjeddel, már mindketten hullák lennétek. Biztos boldogabb lenne a házasságotok.

Ja, amint lesz újra munkám, nyilván megint vissza áll a régi rend, vagyis újra be kell segítenie a páromnak. Már előre látom, hogy sajnálni fogja párszor anyósjelöltem, de ez van, legfeljebb megint elbeszélgetünk vele.

Én ráadásul nyilván megint korán fogok kelni és bejárni, későn hazaérni, vőlegényem meg itthonról dolgozik, rugalmas időbeosztásban, és stresszelni valója sem nagyon van. Talán egy-két mosogatásba nem fog belehalni hét közben :)

Én 4:20 kor kelek, elökészitem az asztalt a reggelihez, a gyerekeknek ruhàt aznapra, berakok egy mosàst, közben felöltözök, kàvézok.5-kor indulok, 5:30 kor bent kell legyek készen munkára.(gyàri szalagmunka)Itt dolgozok 11-ig.hazajövök, megfözök, elhozom a gyerekekek az iskolából, ebéd majd vissza az iskolàba.13:30 ra kell legyek a második (munkahelyemen, (idősotthon) itt vagyok este 10 -ig. Hazaérek , fürdők, elökészitem a holnapi ebédnek valót.ezutàn van hogy hajnal 1ig fenn vagyok a férjemmel, beszélgetünk stb.

Férjem reggel 8:30 kor kezd, 13:30 -kor végez.

Nálunk is így működött,csak én még hétvégén is mentem valamelyik nap és kb ebben az idő beosztásban,mint a kérdező.Én nem utaztam sokat,majdnem helyben dolgoztam,mégis ilyen sokat voltam ott(havi 270-300 órát 100 ezertől nem sokkal kerestem többet)

Nagyon szégyelltem,mert a férjem reggel 7-től délután 5-ig dolgozott,fizikai munka volt egy óra kaja szünettel.Mikor haza ért se kaja semmi.Hideg lakás és kupi várta.(előző este már nem mindig jutott energia mosogatni)

Mire én haza értem,csinált vacsit vagy meleg szendvicset,a heti egy pihenőnapom meg igyekeztem én főzni előre,de nem mindig jött össze 3 napnál többre elég kaja(fagyasztóba ment) mert építkeztünk is.

Így éltünk majdnem 3 évig.Már változott a dolog,babát várunk,így itthon vagyok és megcsinálok mindent.Ha meglesz a baba és úgy alakulna 1-2 év múlva,hogy a férjem marad vele itthon,akkor ő ugyanúgy elvégezne minden házi munkát.