Elvárható egy férjtől, hogyha nem kap a környéken a végzettségének megfelelő munkát, akkor más munkát vállaljon?

Mindenki azt tesz amit akar, amíg másban kárt nem tesz!

A költözést nem tartom jó ötletnek, ha a feleségnek van munkahelye és a ház is saját. Ha anyagilag rászorul a család, akkor a férj helyében elvállalnám, ami adódik, mert a tisztességes munka nem ciki, és közben keresném a végzettségemnek megfelelőt. Amennyiben nem szorulnak rá, kis türelmi idő szerintem belefér. Bár én nem bírom, ha nincs mit csinálnom, tuti keresnék valamit.

Én inkább a végzettségnek megfelelő munkát vállalnám el, ha messzebb is van, amennyiben lehet válogatni.

Egyik megoldás sem igazán jó. De itt - ahogy az élet sok más területén is - egyéni mérlegelésre van szükség. Ha a feleség rugalmasabb, akkor költözzenek, ha a férj rugalmasabb, vállaljon más munkát. Ha a feleség eleget keres, akkor addig a férj legyen otthon. Nincs egyetlen helyes megoldás, ezt nektek kell lefocizni.

Nem férjtől, hanem embertől várható el, hogy ha nem kap a végzettségének megfelelő munkát, akkor végezze azt, ami van. Viszont ha van akár távol ilyen munkalehetőség és a család költözésképes, ha ott több lesz a jövedelem, jobbak lesznek a lehetőségek és a partner fizetése nem mérvadó, akkor adja fel a partner és a család az eddigi létét és költözzenek együtt. Megbeszélés és józan ész kérdése csupán.

Én nem várnám el, hogy tegyük fel háziorvosként beálljon 3 műszakba szalag mellé, mert épp nincs üres körzet a környéken. Azt már inkább, hogy elmenjen messzebbre dolgozni. És én is mennék vele. Én nem vagyok olyan, mint a magyar átlag, hogy megszületik valahol, és ott is hal meg, ha csak 10 km-t kell utaznia, már rosszul van. Borzalmas ez a helyhez kötöttség. Ezért se szeretem ezt a saját ház mániát. Helyhez köt, nem vagy flexibilis. Nem képesek menni a munka után az emberek, várják a sültgalambot a szájukba, ami sose jön, aztán sírnak, hogy se pénz, se munka, lassan a házat is elviszik a fejük felől, de nem mennének arrébb 2 megyét dolgozni. El kell szépen adni a saját házat, el kell költözni oda, ahol MINDKETTŐ talál munkát. És élni albérletben, 2 normális fizetésből. Mert az sem opció, hogy azért költöznek, hogy az egyiknek legyen munkája, a másik meg felmond, és onnantól annak nincs munkája. Addig kell keresni, míg mindenkinek lesz. Én mondjuk ilyen családban nőttem fel. Mindkét szülőmnek jó szakmája van, így tudtak válogatni, hogy hol helyezkedjenek el, és mindig a legjobb fizetés után mentek. 18 éves koromig, míg el nem költöztem otthonról 10 alkalommal költöztünk. Más már egy költözéstől is rosszul van, én imádtam. Szóval nálam szó se lehetne róla, hogy elküldjem a férjem egy olyan munkahelyre, amit utál, rosszul keres, köze nincs a szakmájához. Pont úgy, ahogy én sem vállalnék ilyen munkát. Addig mennék, amíg találnék normális lehetőséget. Ha kell, akkor több országgal arrébb is.